Papp Krisztián Sándor - Lelkész, Üzletember, Családapa, Rocker - Mizu?

Amikor ezt az interjú sorozatot terveztem, az volt a szándékom, hogy olyan embereket mutassak be, akikről nem is feltételezik, hogy komoly hivatásuk mellett rock és metal zenét hallgatnak. Sorozat a sorozaton belül, hogy ismét sikerült olyan érdekes és különleges embert találni, aki egyházi hivatalt tölt be, ám ezúttal nem a katolikus egyház kötelékébe tartozó plébánost, hanem egy református lelkészt fogok faggatni, aki lelkészi hivatása mellett cégvezető, családapa és rockzenész is!

A rockzene szeretete és a lelkészi tevékenység fejben még mindig összeegyeztethetetlen dolog nagyon sok ember számára. Tudjuk, olvasunk róla sokszor, hogy pl. amerikában konkrét perek is voltak gyülekezeti hívek és rockzenész előadók között. Soha senki nem akadt fenn azon az Ön esetében, hogy lelkész, rockzenész?

Úgy gondolom, hogy a személyiségemből adódóan máshogy álltak ehhez a kérdéshez azok, akik ismernek, vagy megismertek. Olyan tapasztalatom nem volt, hogy valaki fennakadt volna ezen a párosításon, inkább érdekesnek tartották és elcsodálkoztak rajta. A fiatalok körében pedig egyenesen jó fejnek számítottam. Ha lett volna olyan, aki fennakad, egész egyszerűen elmondtam, volna, hogy nem a zenei stílusokkal van a baj, hiszen egy torzítós gitárral is lehet akár keresztyén dalokat énekelni. A baj ott van zenei stílustól függetlenül, hogy ha a szöveg olyan dolgokról szól, ami Istenkáromló vagy Isten ellenes.

Hogyan kezdődött Önnél a rockzene szeretete, és hogyan döntött a lelkészi hivatás elkezdése mellett?

Mindkettőbe beleszülettem, édesapám is rockzenész volt, így adott volt, hogy mi az öcsémmel folyamatosan Deep Purplet, Led Zeppelint, Uriah Heep-et hallgattunk. Zenei általános iskolába jártunk, mindketten gitározni tanultunk, mert apánk is gitározott. Innen gyökerezik a rockzene szeretete. A családunkban anyai ágon több lelkész is volt, dédnagyapám nyírbogáti lelkipásztor volt, nagyapámnak az öccse pedig nagyhalászi lelkipásztor volt. Már 13 éves koromban, amikor a konfirmációi előkészítőre jártam, megfogalmazódott bennem az elhatározás, hogy lelkész leszek. Innen indult a lelkészi utam.

A pandémia alaposan áthúzta a számításokat mind a való életben, mind a zene világában. Emlékszik még arra, hogy mikor volt utoljára koncerten és melyik zenekart látta a színpadon?

Igen, 2019 decemberében voltam a Deep Purple koncerten Budapesten az Arénában. Nagyon vártam a ’20-as évet, mert már megvolt és azóta is megvan a jegyem jó pár koncertre, például Kiss, Pearl Jam, Judas Priest, Aerosmith, melyek reménység szerint jövőre, 2022-ben már meg lesznek tartva.

Mi vezetett odáig, hogy megalapítsák a testvérével a Roxan Band nevű rock együttest, milyen felállásban játszanak és mely dalok alkotják a repertoárt?

Apánk úgy terelgetett bennünket, hogy szinte egyenes volt az út a zenekar alapításához. Volt egy jó barátom, akivel már együtt zenélgettünk, mellém csapódott egy basszusgitáros, és az első próbán kiderült, hogy nincs dobosunk. Az öcsém is ott volt a próbán, megkérdeztük tőle, hogy nem akarsz dobos lenni gitár helyett, és így lett belőle dobos, és alapítottuk meg ’93-ban a Roxan Band nevű együttesünket. Az eredeti felállás ritmusgitár, basszusgitár, dob, én magam pedig az ének és szólógitár. Aztán a ritmusgitárt felváltotta a billentyű, majd átváltottunk hármas felállásra: basszusgitár, gitár, dob, és körülbelül 15 éve ebben a felállásban játszunk. Már az elejétől kezdve írtunk saját dalokat, így a repertoárunk is fele feldolgozás, fele pedig saját dalokból áll.

Manapság rengeteg rockzenekar működik, van ideje figyelni a rockszakmát, a híreket és vannak e új kedvencek? Szokott tájékozódni az aktualitásokról?

Úgy már nem figyelem, mint fiatalabb koromban, úgy gondolom, hogy manapság a rockzene kicsit háttérbe is szorul. Főleg a régi kedvenceimet figyelem és követem, mint az AC/DC, Guns N’ Roses, stb. Persze a maiak között is vannak kimagasló tehetségek, mostani kedvencem a Greta Van Fleet, ők egy megújult Led Zeppelin vonalat képviselnek.

A lelkészi hivatás mellett ügyvezető igazgatóként is működik, mégpedig a családi vállalkozásukban, sőt néha vadászik is! Hogyan lehet ezt bírni energiával?

Sokszor sehogy, de ott van az Isteni gondviselés, és ad elég kegyelmet és energiát, a próbatételek és a kihívások elhordozásához. Nagyon sokszor még vadászat közben is a cég vagy a gyülekezet ügyeit intézem. Elég ritkán tud összejönni az, hogy tényleg ki tudom kapcsolni az agyam, és el tudok vonatkoztatni mindentől. Vasárnaponként a szószékről való prédikálás mindenképpen feltölt és erőt ad, de feltölt egy-egy koncert vagy vadászat is.

A vadászatot és a hobby-vadászokat ma divat a közösségi médiában elítélni (ami ugye parancsolatba ütközik), erre a vadászok azt mondják, hogy ez tulajdonképpen egy meg nem értett sport. Ön hogyan vélekedik erről?

Nehéz ezt röviden összefoglalni, és nehéz erről meggyőzni másokat. Maga az, hogy ne öljünk, tényleg benne van a Tízparancsolatban. Viszont ezt nem lehet sarkosan csak a vadászatra kiélezni, hiszen akkor nem kellene ennünk csirkét, sertést, vagy marhát sem. A korábban én is azok közé tartoztam, aki úgy vélekedett, mint azok, akik kritizálják a vadászokat és a vadászatot. Aztán elkezdetem egy vadásztanfolyamot, ahol egy olyan kitűnő oktatónk volt, aki megérttette velem, velünk az egész vadgazdálkodást, a vadak szeretetét és a vadászat szenvedélyét. Azt kevesen tudják, hogy a vadászat nem az ölésről szól, a vadgazdálkodáson belül megvannak a szempontok, hogy mi alapján melyik egyedet kell kivenni az állományból ahhoz, hogy a terület vadfenntartó képessége kiegyensúlyozott legyen, nem beszélve a növénytermesztésben okozott vadkárokról, vadkár védelemről. Kevesen tudják, hogy a vadászoknak, a hivatásos vadászoknak köszönhető, hogy télen takarmányt juttatnak ki a vadaknak, nyáron nagy szárazság idején vizet, és még sorolhatnánk.

Ezt jobban és szebben nem is tudom megfogalmazni, mint ahogyan ezt tették a vadászat alapelveiben: „A vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadság szeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.”

Volt már arra precedens, hogy a rocker lét, a lelkészi hivatás, a cégvezetés és a vadászat dolgai keresztezték egymást? Elsősorban olyasmire gondolok, hogy egy-egy üzlet hozott e lelkészi teendőt is, esetleg megismert e általuk olyan embereket, akik szintén rock zenét hallgatnak?

Mindenképpen. Nagyon sok ilyen történetet tudnék mesélni. A lelkészi hivatásom az első, ahhoz alakítom akár az üzleti, akár a szabadidős tevékenységeimet. Mindkét oldalon megélem a másik oldal előnyeit, a lelkészi szolgálatban jól jön, hogy a világi életben is jártas vagyok, például pályázatírások, beruházások, az üzleti életben pedig többször alakult már úgy, hogy partnereimnek kereszteltem a gyermekét, vagy házasságot áldottam meg, és volt olyan is, hogy temettem. Szinte minden vadász barátomnak én rendezem az egyházi dolgait, minden vadászatot imádsággal indítunk, a terítéket mindig megáldom. Minden tevékenységem és szolgálatom ár összefonódott, így természetes, hogy nagy ismeretségre tettem szert, és jó kapcsolatokat alakítottam ki minden oldalon.

Vannak olyan közös értékek, amelyet tud alkalmazni mind a lelkészi, mind az üzleti világban?

Természetesen. Az irodám falára az egyik kedvenc igém van feltéve: „Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap aggódik magáért; elég minden napnak a maga baja.” (Máté 6:34)

Illetve a tárgyalóban a II. Krónikák 2:11a „Áldott az Úr, Izráel Istene, aki a mennyet és a földet alkotta."

Ebben a Bibliai részben nem csupán üzleti ügyekről, egyezkedésekről olvasunk, hanem egy áldott levelezésről is, melyben Isten áll előttünk, mint minden tiszta emberi üzlet fölött őrködő Űr, én mindig azt kívánom, hogy bárcsak minden megegyezésünk minden kisebb vagy nagyobb üzletünk megkötése során el tudnánk a fenti igét mondani: „Áldott legyen az Úr!”

A vadászatokra pedig és a hobbytevékenységekre a Prédikátor 3:1 versével készülök: „Mindennek rendelt ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.”

Az egyházak nagyjából megegyeznek abban, hogy manapság vallás dolgában a legnehezebb dolog megszólítani a fiatalokat és nincs is sok eszköz erre. Ön szerint a rockzene alkalmas volna erre?

Mindenképpen! Volt már olyan esetem, hogy egy koncertünk után kereesett meg egy fiatal pár, hogy ők azt szeretnénk, hogy egy ilyen lelkész adja őket össze, és a koncert után szombaton ez meg is történt.

Nagyon sok koncert után beszélgettünk a fiatalokkal az Istenről, a Bibliáról, ami nem történt volna meg, ha nem egy rockzenész és lelkész vagyok. Egyfajta misszió is ez.

Guy Gilbert, egy francia pap úgy nyilatkozik így az egyik könyvében, hogy ha Jézus visszatérne a földre, fekete bőrdzsekiben jelenne meg. Veress Zoltán plébános Úr szerint is, ha újra köztünk élne Jézus, valószínűleg rocker volna. Abban mind megegyeznek, hogy a világi dolgok ellen biztosan lázadna. Ön miképpen látja ezt?

Én erre azt szoktam mondani, hogy a pap is ember, Jézus maga is emberré lett, megélve ezzel az emberi dolgokat.

Ha lelkészként adhatna tanácsot a mai rockzenét hallgató fiataloknak, mit üzenne számukra?

Két dolgot, mindkettőt a Példabeszédek könyve egy-egy igéje alapján tanácsolnám: „ Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet, mert abból indul ki minden élet.” Példabeszédek 4:23 ; illetve a mai világban a munka szeretetére és kitartásra bíztatnám őket az alábbi igével: „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít!” Példabeszédek 10:4.