A sors néha egészen különös módon sodor érdekes embereket az életünkbe. Egy évtizeddel ezelőtt még Kecskeméten éltem, és fogalmam sem volt arról, Budapesten a Ferihegyi úton létezik egy állatorvosi szakrendelő, a Chiru – Vet, ami néhány év múltán fontos szerepet fog betölteni bizonyos kiskedvenceink számára, és így természetesen számunkra is.
Az intézmény minden dolgozójával lehetne külön interjút
készíteni, szolgálatkészségük és kedvességük okán, ám az én választásom ezúttal
Dr. Farczádi Rebekára esett, mivel már több alkalommal gyógyította cicáinkat,
lelkiismeretes és igen alapos volt minden alkalommal. Valódi példakép, a szememben egyfajta hős!
Az állatorvosi szakmára mindig is kíváncsi voltam, mert nagyszerűnek tartom, kérdések fogalmazódtak meg bennem, hogy mi történik a színfalak mögött, hogyan viszonyul a világ az orvosi szakmához és a szakma hogyan viszonyul a világhoz, és persze kíváncsi voltam az orvosi uniformis mögötti emberre is!
1. Egyetért azzal az állítással, hogy az állatorvoslás nem egy
szakma, hanem egy életre szóló hivatás? Ha egy mottót szeretne ehhez
hozzárendelni, mi lenne az?
Abszolút. Sokszor viccelődünk
egy-egy nagyon nehéz nap után a kórházban a munkatársakkal, hogy "nem
vagyunk normálisak". Ez persze nem azt jelenti, hogy megkérdőjelezzük a
hivatástudatunkat, hanem azt, hogy brutális sok energiát, odafigyelést és
tudást igényelnek átlagban a napjaink, sokszor a teljesítőképességünk végéhez
érhetnénk, de olyankor visz tovább az, amiről a kérdés is szól. Ezt a munkát
nehéz egy átlagos munkabeosztás szerint kezelni, hiszen magam is heti 4-szer
este 10-ig dolgozom, ami inkább 11 vagy még későbbi végzést jelent, valamint
minden hétvégén is bent vagyok, ahogy a munkatársaim nagy része is. Ha
"csak" munkaként kezelnénk a szakmánkat, nem biztos, hogy ugyanezt a
feszített tempót vállalnánk. Itt jön képbe az, hogy sokszor én is hangoztatom,
mennyire imádom ezt csinálni, milyen sok pozitívum van a napjainkban a sok
vészhelyzet mellett. Én szeretem a kiskedvencek mögött álló embert is
"kezelni", segíteni nekik a nehéz pillanatokban, vagy épp együtt
örülni a jó híreknek. Próbálok egy átlagos oltást vagy egyszerűbb vizitet is
kellemessé tenni, barátságos környezetet teremteni. Fontos, hogy kölcsönösen
bízhassunk egymásban a gazdikkal és jó hangulatban a kezelések alatt még akkor
is, ha épp egy nagy betegség ellen harcolunk közös erővel. Magyarország egyik
legnagyobb kórháza vagyunk, így hozzánk rengeteg súlyos betegséggel küzdő vagy
épp balesetet, traumát szenvedő állat kerül be, sokszor az esti órákban, és ez
minden napszakban teljes figyelmet és gyorsaságot igényel. Ha az ember imádja,
amit csinál, minden nap öröm számára a munka, a segítségnyújtás. Természetesen
vannak nehezebb napok, amikor fáradtabbak vagyunk vagy épp rosszabb a kedvünk,
de mindig igyekszünk közel ugyanolyan teljesítményt nyújtani. Egy saját mottóval élnék, amit még az
egyetemi évek alatt, amíg asszisztensként dolgoztam a Chiru - Vetben,
mondogattam magamnak: mindig keress EGY pontot a napodban, amiért érdemes
csinálni! Lehet az egy kölyökkutya, egy kedves visszajelzés egy gazditól, bármi
szakmához köthető. Ez a mai napig sokat segít nekem és szerencsére napi egy
dolognál jóval több pozitív mozzanatot tudok felidézni nap végén.
2. Önben mikor dőlt el, hogy ezzel a hivatással szeretne foglalkozni? Honnan ez a szeretet? Hogyan alakult a pályája?
Egész életemben csak ennek éltem,
kiskorom óta csak állatorvosként tudtam magam elképzelni. Már így választottunk
általános iskolát is, majd gimnáziumot is. Olyan intézményeket kerestünk, ahol
a felvételihez szükséges tudást megszerezhettem.
3. Tapasztalataim szerint a rendelő Budapest
egyik legjobban leterhelt rendelője, rengeteg jószágot visznek oda. Ön mégis
minden kis pácienshez és gazdáikhoz kedves és megértő. Honnan merít ekkora
lelkierőt? Hogyan lehet az ilyen kimerítő nap, napok után újra és újra
pihenten, kedvesen munkába állni, mi a titka?
Talán a válasz az első kérdés
végén kifejtett kis saját motivációs trükköm. Sokat segít a munkatársakkal és
vezetőséggel való jó viszony, mivel nálunk tényleg mindenki kedves és
segítőkész egymással. Ebben egyébként heti Mental Training is segít, amit egy
mental coach tart nekünk és havi egy megjelenés mindenki számára kötelező,
legyen akár asszisztens, recepciós munkatárs vagy orvos az illető. A családom
támogatása is sokat segít, illetve a kedves gazdik visszajelzései, az általuk
támasztott bizalom felém. Nem elhanyagolható az sem, ha egy nagy küzdelem után
meggyógyul egy kis kedvenc. Ahhoz az örömhöz kevés dolog fogható.
Több a sikerélmény szerencsére,
ez is segít. Ha megállíthatatlan egy kisállat útja a Szivárványhídon, csak
felgyorsítjuk és fájdalommentessé tesszük neki az átkelést. Ha esély van a
gyógyulásra, nem altatunk el senkit, igyekszünk segíteni. Természetesen számos
olyan eset van, ahol rögtön kell gyors enyhülést hozni, például egy elütött
kutyusnál, ilyenkor abban segítünk, hogy ne szenvedjen még akár órákig szegény.
Minden esetben pár perc alatt fel kell tudni mérni, mik a kilátások és
lehetőségek. Mindig kellő időt szánunk egy-egy betegre, eutanáziára is, és fontos,
hogy megadjuk a kisállatoknak a hozzájuk méltó tiszteletet. Ha a gazdik is
jelen vannak, és nem talált, vagy elkobzott állatról van szó, velük is
foglalkozunk, hiszen ez mindenki számára nagy lelki trauma. A következő
beteggel is utána teljes figyelemmel bánunk, de amíg az eutanázia tart,
figyelmünk csak az övék.
5. Volt e már olyan esete, amikor annyira
felháborítónak tartotta egy – egy állatka állapotát, hogy feljelentést tett? Ön
szerint a magyar törvények megfelelően büntetik az állatkínzókat?
Sok állat menhellyel és civil
szervezettel együtt dolgozunk és náluk előfordulnak brutális esetek. Sajnos
jelenleg az állatkínzást nem büntetik kellőképpen Magyarországon, de hiszem,
hogy sok kitűnő szakember dolgozik azon, hogy ez változhasson a közeljövőben.
Természetesen haragot érzünk, ha egy megkínzott kisállatot látunk, vagy éppen
egy nagyon elhanyagolt kedvencet, de mindig a jelenre kell koncentrálni és
arra, hogy innentől a legjobb kezekben legyen és segítsük a testi és lelki
gyógyulást.
6. Tapasztalataim szerint a
háztáji állattartás kiszorulóban van, a felgyorsult világunkban kevés idő jut
akár sertéstartásra, akár baromfi tartására, ellátásukra. Ezzel szemben a
hobbiállatok tartása rendkívüli módon megemelkedett. Az állatgyógyászat mennyire
változott meg mindezek hatására?
Már a pályaválasztás idején is csak a hobbiállatok, kedvtelésből tartott állatok gyógyítása érdekelt, így én magam sosem gondolkodtam haszonállatok ellátásán. Az egyetemi évek alatt már a kezdetekkor is kb. 6 fajt tanulunk meg párhuzamosan, pl. 6 faj anatómiáját, ezen belül a sajátosságokat, eltéréseket. Minden Magyarországon tanult állatorvos a diploma kézhez kapásakor el tudna látni hivatalosan ugyanúgy háztáji állatot, mint hobbiállatot. Az egyetemi évek alatt legtöbbünkben viszont kialakul a szakirány, mellyel foglalkozni szeretnénk életünk végéig vagy legalábbis hosszú éveken keresztül. Azt vettem észre, hogy inkább a vidékről érkező hallgatókból lesz haszonállat-orvos, de ez sem mindig igaz. Az igaz viszont, hogy szőrös kiskedvenceinkre sokkal többet fordítunk anyagilag, főleg az elmúlt 10-15 évben. Szerencsére a növekvő állatszám és igények mellett az ellátás minősége is fejlődik, manapság mindenre van lehetőség nagyjából kisállatoknál is, mint amit humán gyógyászatban tapasztalunk. Egyre több kisállat jut el CT vagy MRI vizsgálatokra is, vagy akár magas szintű neurológiai műtéteket hajtunk végre rajtuk. Különvált a haszonállat tartás a hobbiállatok tartásától, de nem hiszem, hogy bármelyik is kevésbé lenne fontos a másiknál.
7. Tapasztalható e Magyarországon a
mesterséges intelligencia hatása az állat gyógyászatra, miben segíthet ez a
jövőben?
Sajnos sok személyes
tapasztalatom még nincs az AI-vel kapcsolatban, viszont azt nem tartom jó
ötletnek, hogy Gazdik az internettől kérdezzenek meg olyan dolgokat, amiket egy
szakember az egyetemen és aztán a praktizálás során tanul meg. Ez veszélyes tud
lenni, mert nem mindig derül fény valódi gondra és ezzel időt veszíthetünk.
Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok hasznos dolgot tartogat nekünk az AI,
lehet, hogy pár év múlva már hosszú sorokon keresztül tudnék erről mesélni.
Jelenlegi munkahelyemen kevés ezzel összefüggésbe hozható dolgot tapasztalok
egyelőre.
A felelős állattartás nem egy
séma, amit, ha mindenki betart, nem lesz halál vagy betegség. Mint ahogy minden
ember egyedi, az állatoknak is egyéni igényeik vannak. Van, hogy valaki egy
fajta tápra esküszik, más inkább főz a kedvencének. Egyikre sem mondom, hogy
jobb a másiknál. Inkább fontos az, hogy folyamatos állatorvosi kontrollokra
járjunk, szűrésekre hordjuk kis barátainkat, mert a betegségek nagy része
visszafordítható, ha időben felfedezzük őket. Aki hallani sem akar a felelős
állattartásról, nem hiszem, hogy az éves kötelező oltáson túl
sokat járna állatorvoshoz. Azt
tapasztalom, hogy a legtöbb gazdi nyitott az állatorvosi tanácsokra és mindent
megtenne kiskedvencéért, csak egészséges maradjon. Ez csodálatos dolog, hiszen
az állataink családtagjaink is egyben.
9. Ha egy kisállat megbetegszik és a gazdája
inkább az internetről tájékozódik a betegséget és annak kezelését illetőleg,
azt mennyire tartja helyesnek? Egyáltalán, létezhet e jó és hatásos gyógymód,
ha a gazdi nem fordul szakemberhez, hanem csak a nettől várja a megoldást?
Tájékozódásnak jó, de
diagnózishoz nem feltétlen vezet az internet. Az internet nem látja élőben az
állatot, nem tud vérvizsgálatot kérni, hasi ultrahangot, de még fizikális
vizsgálatot sem. Ha gyanú van arra, hogy beteg egy kisállat, mindenképp
javaslom, hogy keressenek fel egy szakembert, akiben megbíznak!
10. Létezik az állattartásnak
extrém formája is, értem ez alatt a pókok, skorpiók, kígyók és egyéb hüllők
tartását. Volt e már olyan esete, amikor egy ilyen egzotikus állatot kellett
gyógyítania és mennyire van erre felkészülve egy mai magyar állatorvos?
Nagyon sok egzotikus állat
megfordul nálunk, hiszen a nyulak, a csincsillák és a tengerimalacok is ide
tartoznak. Foglalkozunk teknősökkel, hüllőkkel és madarakkal is. Nekem például
van egy 17. kerületben tartott kakas betegem is, akit évente több alkalommal
látok.
11. Bár szakmailag számos
rendkívüli dolgon lehet túl, mégis mik a tervei a jövőben, mit szeretne
karrierje folytán még elérni? Milyen rendkívüli dolgot szeretne még
megtapasztalni?
Szeretnék az egzotikus kisemlősök
terén fejlődni, mert hatalmas igény van ezen állatok ellátására. Természetesen
a kutyák és macskák terén is folyamatos minden orvos fejlődése, hiszen
napról-napra jönnek ki kutatási eredmények a világból. Fontosnak tartom a
Gazdikkal való kommunikáció erősítését is minden szakember esetében, úgyhogy ez
irányú képzéseken is szívesen részt veszek.
Számomra nagyon nehéz, hogy
teljesen átadjam magam egy szabadidős tevékenységnek, vagy elengedjem magam
akár szabadság idején is, mivel nehezen engedem el a kórházi dolgokat,
eseteket. Sokszor éjszaka jut eszembe egy-egy terápiás lehetőség vagy új ötlet.
Próbálok fejlődni ezen a téren, hiszen a pihenés elengedhetetlen a jó
teljesítményhez.
Régebben sokat jártam a divatos
magyar előadók koncertjeire, mint Azahriah, ByeAlex, Follow the Flow, mert
összekötött ez minket a barátaimmal az egyetem alatt, de mindenki máshol
dolgozik már az országban, emiatt nehéz összehozni egy-egy ilyen múltidéző
koncertes találkozást. Nagyon szeretem az Aerosmith-t, a Depeche Mode-ot, a
Guns n Roses-t, de hétköznapokon inkább valamilyen pop zenét hallgatok.
Aerosmith koncerten voltam pár éve Münchenben, ez volt a legnagyobb távolság,
amit megtettem a zene miatt.
Én is inkább úgy vagyok ezzel,
hogy van sok zene, amit nem is feltétlen hallgatnék, de jó emléket kötök hozzá
és emiatt teszem.
A Családommal, Férjemmel és kiskutyámmal
töltöm a legtöbb időt, szeretünk kirándulni, elutazni, vagy csak együtt
ebédelni egy jót. Imádom a munkám és az életem jelenleg, úgyhogy szerencsére
munka közben is töltődöm. Sok esetben ez hat rám terápiás jelleggel.
1.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése