Ne keress hősöket, válj azzá! Beszélgetés Dr. Farczádi Rebeka, állatorvossal

A sors néha egészen különös módon sodor érdekes embereket az életünkbe. Egy évtizeddel ezelőtt még Kecskeméten éltem, és fogalmam sem volt arról, Budapesten a Ferihegyi úton létezik egy állatorvosi szakrendelő, a Chiru – Vet, ami néhány év múltán fontos szerepet fog betölteni bizonyos kiskedvenceink számára, és így természetesen számunkra is.

Az intézmény minden dolgozójával lehetne külön interjút készíteni, szolgálatkészségük és kedvességük okán, ám az én választásom ezúttal Dr. Farczádi Rebekára esett, mivel már több alkalommal gyógyította cicáinkat, lelkiismeretes és igen alapos volt minden alkalommal. Valódi példakép, a szememben egyfajta hős!

Az állatorvosi szakmára mindig is kíváncsi voltam, mert nagyszerűnek tartom, kérdések fogalmazódtak meg bennem, hogy mi történik a színfalak mögött, hogyan viszonyul a világ az orvosi szakmához és a szakma hogyan viszonyul a világhoz, és persze kíváncsi voltam az orvosi uniformis mögötti emberre is!

1.        Egyetért azzal az állítással, hogy az állatorvoslás nem egy szakma, hanem egy életre szóló hivatás? Ha egy mottót szeretne ehhez hozzárendelni, mi lenne az?

Abszolút. Sokszor viccelődünk egy-egy nagyon nehéz nap után a kórházban a munkatársakkal, hogy "nem vagyunk normálisak". Ez persze nem azt jelenti, hogy megkérdőjelezzük a hivatástudatunkat, hanem azt, hogy brutális sok energiát, odafigyelést és tudást igényelnek átlagban a napjaink, sokszor a teljesítőképességünk végéhez érhetnénk, de olyankor visz tovább az, amiről a kérdés is szól. Ezt a munkát nehéz egy átlagos munkabeosztás szerint kezelni, hiszen magam is heti 4-szer este 10-ig dolgozom, ami inkább 11 vagy még későbbi végzést jelent, valamint minden hétvégén is bent vagyok, ahogy a munkatársaim nagy része is. Ha "csak" munkaként kezelnénk a szakmánkat, nem biztos, hogy ugyanezt a feszített tempót vállalnánk. Itt jön képbe az, hogy sokszor én is hangoztatom, mennyire imádom ezt csinálni, milyen sok pozitívum van a napjainkban a sok vészhelyzet mellett. Én szeretem a kiskedvencek mögött álló embert is "kezelni", segíteni nekik a nehéz pillanatokban, vagy épp együtt örülni a jó híreknek. Próbálok egy átlagos oltást vagy egyszerűbb vizitet is kellemessé tenni, barátságos környezetet teremteni. Fontos, hogy kölcsönösen bízhassunk egymásban a gazdikkal és jó hangulatban a kezelések alatt még akkor is, ha épp egy nagy betegség ellen harcolunk közös erővel. Magyarország egyik legnagyobb kórháza vagyunk, így hozzánk rengeteg súlyos betegséggel küzdő vagy épp balesetet, traumát szenvedő állat kerül be, sokszor az esti órákban, és ez minden napszakban teljes figyelmet és gyorsaságot igényel. Ha az ember imádja, amit csinál, minden nap öröm számára a munka, a segítségnyújtás. Természetesen vannak nehezebb napok, amikor fáradtabbak vagyunk vagy épp rosszabb a kedvünk, de mindig igyekszünk közel ugyanolyan teljesítményt nyújtani.  Egy saját mottóval élnék, amit még az egyetemi évek alatt, amíg asszisztensként dolgoztam a Chiru - Vetben, mondogattam magamnak: mindig keress EGY pontot a napodban, amiért érdemes csinálni! Lehet az egy kölyökkutya, egy kedves visszajelzés egy gazditól, bármi szakmához köthető. Ez a mai napig sokat segít nekem és szerencsére napi egy dolognál jóval több pozitív mozzanatot tudok felidézni nap végén.

2.    Önben mikor dőlt el, hogy ezzel a hivatással szeretne foglalkozni? Honnan ez a szeretet? Hogyan alakult a pályája?

Egész életemben csak ennek éltem, kiskorom óta csak állatorvosként tudtam magam elképzelni. Már így választottunk általános iskolát is, majd gimnáziumot is. Olyan intézményeket kerestünk, ahol a felvételihez szükséges tudást megszerezhettem.

3.    Tapasztalataim szerint a rendelő Budapest egyik legjobban leterhelt rendelője, rengeteg jószágot visznek oda. Ön mégis minden kis pácienshez és gazdáikhoz kedves és megértő. Honnan merít ekkora lelkierőt? Hogyan lehet az ilyen kimerítő nap, napok után újra és újra pihenten, kedvesen munkába állni, mi a titka?

Talán a válasz az első kérdés végén kifejtett kis saját motivációs trükköm. Sokat segít a munkatársakkal és vezetőséggel való jó viszony, mivel nálunk tényleg mindenki kedves és segítőkész egymással. Ebben egyébként heti Mental Training is segít, amit egy mental coach tart nekünk és havi egy megjelenés mindenki számára kötelező, legyen akár asszisztens, recepciós munkatárs vagy orvos az illető. A családom támogatása is sokat segít, illetve a kedves gazdik visszajelzései, az általuk támasztott bizalom felém. Nem elhanyagolható az sem, ha egy nagy küzdelem után meggyógyul egy kis kedvenc. Ahhoz az örömhöz kevés dolog fogható.

4.    Biztosan találkozott már olyan elhanyagolt és megkínzott kisjószággal, amelynek állapota megrendítő volt. Én azt gondolom, hogy ezt sem könnyű egyszerűen feldolgozni lelkileg.  Hasonló lehet esetlegesen megkönnyíteni egynémely kiskedvenc visszafordíthatatlan állapotát és átsegíteni őket a kínokon. Mi az, ami segít ezt feldolgozni és néhány perc múlva már egy másik kisbeteget fogadni?

Több a sikerélmény szerencsére, ez is segít. Ha megállíthatatlan egy kisállat útja a Szivárványhídon, csak felgyorsítjuk és fájdalommentessé tesszük neki az átkelést. Ha esély van a gyógyulásra, nem altatunk el senkit, igyekszünk segíteni. Természetesen számos olyan eset van, ahol rögtön kell gyors enyhülést hozni, például egy elütött kutyusnál, ilyenkor abban segítünk, hogy ne szenvedjen még akár órákig szegény. Minden esetben pár perc alatt fel kell tudni mérni, mik a kilátások és lehetőségek. Mindig kellő időt szánunk egy-egy betegre, eutanáziára is, és fontos, hogy megadjuk a kisállatoknak a hozzájuk méltó tiszteletet. Ha a gazdik is jelen vannak, és nem talált, vagy elkobzott állatról van szó, velük is foglalkozunk, hiszen ez mindenki számára nagy lelki trauma. A következő beteggel is utána teljes figyelemmel bánunk, de amíg az eutanázia tart, figyelmünk csak az övék.

5.    Volt e már olyan esete, amikor annyira felháborítónak tartotta egy – egy állatka állapotát, hogy feljelentést tett? Ön szerint a magyar törvények megfelelően büntetik az állatkínzókat?

Sok állat menhellyel és civil szervezettel együtt dolgozunk és náluk előfordulnak brutális esetek. Sajnos jelenleg az állatkínzást nem büntetik kellőképpen Magyarországon, de hiszem, hogy sok kitűnő szakember dolgozik azon, hogy ez változhasson a közeljövőben. Természetesen haragot érzünk, ha egy megkínzott kisállatot látunk, vagy éppen egy nagyon elhanyagolt kedvencet, de mindig a jelenre kell koncentrálni és arra, hogy innentől a legjobb kezekben legyen és segítsük a testi és lelki gyógyulást.

6. Tapasztalataim szerint a háztáji állattartás kiszorulóban van, a felgyorsult világunkban kevés idő jut akár sertéstartásra, akár baromfi tartására, ellátásukra. Ezzel szemben a hobbiállatok tartása rendkívüli módon megemelkedett. Az állatgyógyászat mennyire változott meg mindezek hatására?

Már a pályaválasztás idején is csak a hobbiállatok, kedvtelésből tartott állatok gyógyítása érdekelt, így én magam sosem gondolkodtam haszonállatok ellátásán. Az egyetemi évek alatt már a kezdetekkor is kb. 6 fajt tanulunk meg párhuzamosan, pl. 6 faj anatómiáját, ezen belül a sajátosságokat, eltéréseket. Minden Magyarországon tanult állatorvos a diploma kézhez kapásakor el tudna látni hivatalosan ugyanúgy háztáji állatot, mint hobbiállatot. Az egyetemi évek alatt legtöbbünkben viszont kialakul a szakirány, mellyel foglalkozni szeretnénk életünk végéig vagy legalábbis hosszú éveken keresztül. Azt vettem észre, hogy inkább a vidékről érkező hallgatókból lesz haszonállat-orvos, de ez sem mindig igaz. Az igaz viszont, hogy szőrös kiskedvenceinkre sokkal többet fordítunk anyagilag, főleg az elmúlt 10-15 évben. Szerencsére a növekvő állatszám és igények mellett az ellátás minősége is fejlődik, manapság mindenre van lehetőség nagyjából kisállatoknál is, mint amit humán gyógyászatban tapasztalunk. Egyre több kisállat jut el CT vagy MRI vizsgálatokra is, vagy akár magas szintű neurológiai műtéteket hajtunk végre rajtuk. Különvált a haszonállat tartás a hobbiállatok tartásától, de nem hiszem, hogy bármelyik is kevésbé lenne fontos a másiknál.

7.    Tapasztalható e Magyarországon a mesterséges intelligencia hatása az állat gyógyászatra, miben segíthet ez a jövőben?

Sajnos sok személyes tapasztalatom még nincs az AI-vel kapcsolatban, viszont azt nem tartom jó ötletnek, hogy Gazdik az internettől kérdezzenek meg olyan dolgokat, amiket egy szakember az egyetemen és aztán a praktizálás során tanul meg. Ez veszélyes tud lenni, mert nem mindig derül fény valódi gondra és ezzel időt veszíthetünk. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok hasznos dolgot tartogat nekünk az AI, lehet, hogy pár év múlva már hosszú sorokon keresztül tudnék erről mesélni. Jelenlegi munkahelyemen kevés ezzel összefüggésbe hozható dolgot tapasztalok egyelőre.

8.    Beszéljünk egy kicsit a felelős állattartásról is. Van, aki tudatosan követi az instrukciókat, de vannak olyanok is, akik hallani sem akarnak róla. Mit lehetne tenni, hogy mindenki felelős állattartó legyen, mit tanácsolna azoknak, akik elutasítják?

A felelős állattartás nem egy séma, amit, ha mindenki betart, nem lesz halál vagy betegség. Mint ahogy minden ember egyedi, az állatoknak is egyéni igényeik vannak. Van, hogy valaki egy fajta tápra esküszik, más inkább főz a kedvencének. Egyikre sem mondom, hogy jobb a másiknál. Inkább fontos az, hogy folyamatos állatorvosi kontrollokra járjunk, szűrésekre hordjuk kis barátainkat, mert a betegségek nagy része visszafordítható, ha időben felfedezzük őket. Aki hallani sem akar a felelős állattartásról, nem hiszem, hogy az éves kötelező oltáson túl

sokat járna állatorvoshoz. Azt tapasztalom, hogy a legtöbb gazdi nyitott az állatorvosi tanácsokra és mindent megtenne kiskedvencéért, csak egészséges maradjon. Ez csodálatos dolog, hiszen az állataink családtagjaink is egyben.

9.    Ha egy kisállat megbetegszik és a gazdája inkább az internetről tájékozódik a betegséget és annak kezelését illetőleg, azt mennyire tartja helyesnek? Egyáltalán, létezhet e jó és hatásos gyógymód, ha a gazdi nem fordul szakemberhez, hanem csak a nettől várja a megoldást?

Tájékozódásnak jó, de diagnózishoz nem feltétlen vezet az internet. Az internet nem látja élőben az állatot, nem tud vérvizsgálatot kérni, hasi ultrahangot, de még fizikális vizsgálatot sem. Ha gyanú van arra, hogy beteg egy kisállat, mindenképp javaslom, hogy keressenek fel egy szakembert, akiben megbíznak!

10. Létezik az állattartásnak extrém formája is, értem ez alatt a pókok, skorpiók, kígyók és egyéb hüllők tartását. Volt e már olyan esete, amikor egy ilyen egzotikus állatot kellett gyógyítania és mennyire van erre felkészülve egy mai magyar állatorvos?

Nagyon sok egzotikus állat megfordul nálunk, hiszen a nyulak, a csincsillák és a tengerimalacok is ide tartoznak. Foglalkozunk teknősökkel, hüllőkkel és madarakkal is. Nekem például van egy 17. kerületben tartott kakas betegem is, akit évente több alkalommal látok.

11. Bár szakmailag számos rendkívüli dolgon lehet túl, mégis mik a tervei a jövőben, mit szeretne karrierje folytán még elérni? Milyen rendkívüli dolgot szeretne még megtapasztalni?

Szeretnék az egzotikus kisemlősök terén fejlődni, mert hatalmas igény van ezen állatok ellátására. Természetesen a kutyák és macskák terén is folyamatos minden orvos fejlődése, hiszen napról-napra jönnek ki kutatási eredmények a világból. Fontosnak tartom a Gazdikkal való kommunikáció erősítését is minden szakember esetében, úgyhogy ez irányú képzéseken is szívesen részt veszek.

12. Dr. Farczádi Rebeka, mint magánember, szabadidejében mivel szeret foglalkozni? Van e olyan zene, ami bármikor felvidítja, kikapcsolja, olyan előadó, zenekar, ami nagy kedvenc és amelynek koncertjére mindenképpen el szeretne jutni?

Számomra nagyon nehéz, hogy teljesen átadjam magam egy szabadidős tevékenységnek, vagy elengedjem magam akár szabadság idején is, mivel nehezen engedem el a kórházi dolgokat, eseteket. Sokszor éjszaka jut eszembe egy-egy terápiás lehetőség vagy új ötlet. Próbálok fejlődni ezen a téren, hiszen a pihenés elengedhetetlen a jó teljesítményhez.

Régebben sokat jártam a divatos magyar előadók koncertjeire, mint Azahriah, ByeAlex, Follow the Flow, mert összekötött ez minket a barátaimmal az egyetem alatt, de mindenki máshol dolgozik már az országban, emiatt nehéz összehozni egy-egy ilyen múltidéző koncertes találkozást. Nagyon szeretem az Aerosmith-t, a Depeche Mode-ot, a Guns n Roses-t, de hétköznapokon inkább valamilyen pop zenét hallgatok. Aerosmith koncerten voltam pár éve Münchenben, ez volt a legnagyobb távolság, amit megtettem a zene miatt.

Én is inkább úgy vagyok ezzel, hogy van sok zene, amit nem is feltétlen hallgatnék, de jó emléket kötök hozzá és emiatt teszem.

A Családommal, Férjemmel és kiskutyámmal töltöm a legtöbb időt, szeretünk kirándulni, elutazni, vagy csak együtt ebédelni egy jót. Imádom a munkám és az életem jelenleg, úgyhogy szerencsére munka közben is töltődöm. Sok esetben ez hat rám terápiás jelleggel.

1.