Több mint zenész, Szolnoki Péter a Bon - Bon zenekar frontembere

Adódhat úgy, hogy a látszat néha csalóka. 

Bevallom, hogy Szolnoki Péterről eddig annyit tudtam, hogy a Bon-Bon együttes frontembere,  és hogy basszusgitáron is játszik. Személyét a figyelmembe ajánlották, nem véletlenül! Ahogy az ember kicsit beleássa magát egy – egy témába, egyre inkább feljebb szalad a szemöldöke és nyílik nagyobbra a szája a csodálkozástól! 

A Bon-Bon együttest mindenki a könnyen befogadható, dallamos muzsikájáról ismeri, de több dalban előfordul a rockosabb hangzás is. Szoktál ennél keményebb zenét is hallgatni, ne adj isten, játszani? 

Igen, eléggé eklektikus az ízlésem, sok fajta zenét szeretek. A zúzósabb zenekarok közül az AC/DC, a Van Halen, a Def Leppard, az Extreme, a Toto, a Foo Fighters, a punkosabb Smash Mouth, vagy a The Offspring dalait hallgatom szívesen. Anno játszottam is rockzenét, 1994-ben Demeter Gyuri zenekarában, a Bulldózerben basszusgitároztam.

(Miklósa Erikával a Várkert bazárban 2019.)

Kevesen tudják, hogy te a komolyzenével sem vagy rossz viszonyban, hiszen az általános iskola után már olyan suliban kezdtél tanulni, ahol klasszikus zenei tanulmányokat is végezhettél. Mire nevelt még ez az iskola? Pontosan mit tanultál ott? 

Nagyon korán eldöntöttem, hogy zenész, ezen belül fuvolaművész szeretnék lenni, így a szüleim nyolc éves koromban beírattak a salgótarjáni zeneiskolába. Az akkori fuvolatanárom, Szvoren András azt javasolta a nekik, hogy ha azt szeretnék, hogy a fiuknak biztos állása legyen zenészként, akkor írassanak be a MN Zenész Tiszthelyettesképző Szakközépiskolába, ahová ‘84-ben fel is vettek. Ez egy öt éves képzésű bentlakásos iskola volt a Népliget mellett, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola területén, ahol a klasszikus zenei képzés, a humán és reál, valamint a katonai tantárgyak mellett volt alkalmam más zenei műfajokban is kalandozni. Itt alakítottam meg az első zenekaromat, a Sziluettet, amiben először még nem énekeltem, hanem zeneszerző-szövegíró és billentyűs voltam. 1988-ban érettségiztem, ‘89-ben pedig kiváló zenei érettségi, valamint katonai vizsgát tettem.

Ezek után játszottál szimfonikus zenekarban is, nem is csak egyben! Tart ez a dolog máig is? 

Az iskola elvégzése után a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Fúvós-Szimfonikus Zenekarában kezdtem dolgozni, második fuvola-piccoló poszton. Itt aztán a klasszikus zenei irodalom összes ismert darabját volt alkalmam játszani. Mivel a rendszerváltás alkalmával megszűnt ez a munkahely, így “átigazoltam” a Készenléti Rendőrség Zenekarába, ahol 2009-ig dolgoztam, mint fuvolista, énekes és basszusgitáros. Ott a menetzenéktől kezdve, a koncertfúvós darabokon át, a jazz-en keresztül a pop és rockzenéig mindent előadtunk. Szolgálati feladatokat is elláttunk: indulókat, himnuszokat játszottunk a tiszthelyettes  és tisztavatások, a különböző állami, katonai rendezvények, valamint a szolgálati temetések alkalmával. Ezzel párhuzamosan 1990-től 93-ig tagja voltam a Lehár Ferenc Operettzenekarnak is, amivel a nyári hónapokban heti rendszerességgel tartottunk előadásokat a Pesti Vigadóban, ahol a profi előadók mellett fiatal pályakezdő operett- és operaénekeseket is kísértünk. Itt barátkoztam össze Miklósa Erikával is, aki azóta világhírű operaénekes lett és akivel azóta többször felléptünk közösen.

Egy interjúban elmesélted, hogy a zenész szakma már régóta jelen volt a családodban. Ezek szerint ez egyfajta továbbvitele a hagyományoknak és a zene szeretetének? 

Ez nem volt ennyire szándékos a részemről, sokkal inkább ösztönös, magától értetődő dolog volt számomra. Olyannyira magával ragadott a zene már kiskoromban, hogy nem is tudtam elképzelni, hogy mással foglalkozzam.

Rengeteg zenekarral és előadóval dolgoztál együtt, pl. az Omegával, a Rapülőkkel, Demjén Ferenccel, Cserháti Zsuzsával, Charlie-val és az Irigy Hónaljmiriggyel is, hogy csak néhányat említsek a rengeteg munka közül. Melyik volt az, amelyikből a legtöbbet tudtál tanulni, akivel a legjobb volt együtt dolgozni és amihez a legjobb sztori fűződik? 

Szakmai szempontból nem emelnék ki senkit, mert rengeteget tanultam minden egyes előadóművésztől és zenekartól, akikkel volt alkalmam együtt muzsikálni az elmúlt 30 év alatt, de a Bon-Bonon kívüli legkedvesebb élményem a Rapülőkkel való közös munka volt. Először 93-ban, majd 2006-ban, legutóbb 2017-ben turnéztunk együtt. Mivel az Irigy Mirigy tagjaival szoros barátság fűz minket össze, így velük minden közös találkozás egy rendkívüli élmény. :D A Charlie-val való közös duettre is nagyon büszke vagyok, hálás szívvel gondolok rá, hogy elhívott a lemezére és a koncertjére énekelni! Persze a szívemnek legkedvesebb a saját “gyermekünk”. Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Bon-Bon zenekar eddigi 26 éves pályafutása alatt olyan kiváló zenészekkel muzsikálhattam együtt, mint Szentmihályi Gábor, Török Tomi, Gátos Iván, Demko Gergő, Németh Miki, Gyenes Bélus, Zsemlye Sándor, Tulkán Peti, Hrutka Robi, Vámos Zsolti, Kozma Tomi, Hastó Zsolti, Tiba Sanyi, Madarász Gábor, Sipeki Zoltán, Lukács Peta, Dandó Zolika, Szabó Tomi, Ferenczi Gyuri... Nagyon hálás vagyok nekik és nagyon köszönöm az eddigi munkát! A hét évvel ezelőtt megjelent “Follow me” c. szólólemezemen is (ami soul, funk és latin stílusban készült) nagyszerű zenészekkel játszhattam együtt. Szívből remélem, hogy még nagyon sokáig együtt fogunk muzsikálni!

Böngészgetve a facebook oldaladat, már ugye, amennyit engedsz láttatni, akarva – akaratlanul is beleütközik az ember szóviccekbe. Én speciel nagyon jól szórakoztam rajta és ahogy láttam, több újság is cikkezett már róla. Ezek saját agyszülemények és poénok? Hogyan jönnek ezek elő? 

10 évvel ezelőtt, először csak a saját és szűkebb környezetem szórakoztatására kezdtem el készíteni ezeket a képes szóvicceket, aztán később már szélesebb körben is tetszést arattak. Tegyük hozzá, hogy tőlem sokkal viccesebb emberek, sokkal jobb poénokat kitalálnak, éppen ezért adtam ennek a gyűjteménynek a “Nagyon rossz szóviccek rovatom” címet. :) Ezeken amúgy nem sokat agyalok, egy pillanat alatt pattannak ki a fejemből. Manapság, ha nem teszek ki hetente legalább egy-két poént, akkor már hiányolják. Az viccek 90 %-a az enyém, a többit pedig közeli barátaim ötlete alapján kreálom. A képi megjelenítés teljes mértékben saját. Egy ideje már vízjellel is ellátom az “alkotásokat”, mert sokan nagy előszeretettel osztogatják mindenhol a forrás megnevezése nélkül, ami őszintén megvallva kicsit rosszul esik, mert én mindig feltüntetek mindenkit mindenhol.

De nem csak poénok, nem csak könnyed muzsika, hanem komolyabb dolgok is törnek elő belőled. Itt a “Sárkányszív” című történelmi musicalről beszélek, amelynek a zenéjét Te írtad. Hogyan jött ez az ötlet, maga a téma, majd végül, hogy történt a musical kivitelezése? 

2020 elején Moravetz Levente író-rendező barátom felkérésére komponáltam, hangszereltem és játszottam fel több hangszeren ezt a nagyszabású családi-történelmi musicalt, amiben több, mint negyven művész közreműködött. A darab a monumentális színpadon 11 szólista, 20 táncos, 2 tűzzsonglőr, 3 lovaskaszkadőr, 6 statiszta segítségével kalauzolja a nézőket Nagy Lajos király udvarába, abba az izgalmas korszakba, amely családi és hatalmi törekvések miatt trónviszályokkal sújtotta Magyarországot. Két nagyszerű zenész barátom segített a megvalósításban: Szentmihályi Gábor vállalta a dobos és hangmérnöki feladatokat, valamint Ott Rezső, aki a szimfonikus hangszereléseket készítette. Eddig három előadást ért meg a produkció, bízom benne, hogy a jövőben sokszor be tudjuk még mutatni!

Más musicalben is voltál már szereplő? 

Igen, eddig két darabban is volt szerencsém játszani. A Duba Gábor által írt “Haverok, Buli, Bon-Bon” c. jukebox musicalben a főszereplő, José (Szabó Máté) édesapját alakítom. Ezt a darabot Háda János rendezésében már 3 éve játsszuk nagy sikerrel, a Hadart Színtársulat művészeivel együtt és remélem, hogy a pandémia után lesz még alkalmunk sokszor bemutatni szerte az országban! A másik produkció a Passió (The Passion) volt, amit a TV2 közvetített élőben Húsvét vasárnap. Ebben Pilátus szerepét osztotta rám a rendező, Herendi Gábor és a zenei rendező, Temesi Berci. Nagyon hálás vagyok nekik a lehetőségért! 

A zenész pálya mellett szinkronszerepeket is vállaltál, elsősorban rajzfilmekben, de ahogy a listát néztem (nem kevés), sorozatban és nagy filmben is szinkronizáltál. Vannak ezek közül is kedvencek? 

Az elmúlt 23 évben 26 Disney és egyéb rajzfilmben énekelhettem, melyek közül a “Toy Story 2-3-4.” a “Szilaj, a vadvölgy paripája” a “Mackótestvér 1-2.” és “Bűbáj” c. alkotásokat emelném ki, de persze az összes rajzfilmdalt nagyon szerettem, hisz olyan világsztárok után énekelhettem, mint Bryan Adams, Phil Collins, vagy éppen Tom Jones. Az énekesi feladatok mellett később szöveges szerepeket is kaptam. Ilyen minőségben először 2006-ban álltam mikrofon elé a Monk c. sorozatban, Dobay Brigitta szinkronrendező jóvoltából. Azóta jópár filmben szinkronizáltam változatos karaktereket. A kedvenceim a Star Wars VII-VIII-IX, a Solo és a Zsivány Egyes c. filmek voltak annak ellenére, hogy ezekben csak pár szavas szerepeket kaptam, de így a Star Wars Univerzum részévé válhattam. :)

Igen sokoldalú vagy. Összesen hány hangszeren tudsz játszani? 

A fuvola és piccoló mellett klarinéton, zongorán, gitáron, basszusgitáron, ukulelén, dorombon és egy kicsit dobon is szeretek játszani.

Mivel sokoldalú vagy, gondolom rengeteg féle - fajta zenét is hallgatsz. Mi az, amit igazán szeretsz, ami inspirációt, motivációt tud nyújtani számodra?

Minden, amit hallgatok feltölt és megmozgat. A keményebb zenéket már említettem, de a legkedvesebb rockzenekarom a 44 éve töretlenül koncertező Toto együttes, ezen belül pedig Steve Lukather gitárjátéka és énekhangja példaértékű. A jazz 20 éves koromtól kezdve végigkísérte a pályafutásomat, a mai napig fellépek big band és egyéb jazz formációkkal. A kedvenceim ebben a műfajban: Frank Sinatra, Kurt Elling, Gregory Porter, George Benson, Bobby McFerrin, Harry Connick Jr., Michael Bublé, a hangszeres előadók, zongoristák közül Keith Jarrett, Herbie Hancock, Chick Corea, vagy Michel Camilo játékát emelném ki. A jazz-funk és fúziós jazz zenekarok közül a Level 42 és a Weather Report, basszusgitárosok közül Jaco Pastorius és Mark King játéka számomra a non plus ultra. A funk műfaján belül természetesen James Brown, a Tower Of Power, Prince, az Earth, Wind & Fire, a Kool & the Gang, vagy Bruno Mars a kedvenc, az acid-jazz zenekarok közül pedig az Incognito-t és a Brand New Heavies-t hallgatom szívesen. Nem tudok szó nélkül elmenni a 80-as évek egyik legnagyszerűbb new wave/rock zenekara, a Huey Lewis and the News mellett sem. Nagy kedvenc még a The Beatles, Stevie Wonder, Bruce Hornsby, Phil Collins, Sting, Elton Jones és Tom Jones. Szóval sokszínű ez a zenei paletta, amiből hosszú évek óta táplálkozom. :)

A pandémia előtti időkben volt olyan rock-koncert, amit nézőként tekintettél meg? 

Igen, a már említett Toto zenekart már négyszer is láttam, de voltam a Def Leppard koncertjén és a magyar progresszívrock legenda, Orszáczky Jackie és zenekarának előadásán is Sydney-ben.

Pár éve vidékre költöztél. Nem nehéz egy Budapest centrikus országban, főleg zenészként közel 130 km-es távolságot áthidalni? 

Eleve vidéki gyerek vagyok. Debrecenben születtem, Salgótarjánban cseperedtem, majd 14 éves koromban Budapestre költöztem. 18 évig éltem a fővárosban, de mindig is vágytam vissza a vidéki élet nyugalmába, így 19 éve Biatorbágyra költöztünk a családommal. Hat éve pedig már Bia és Eger között ingázom a Párom miatt. Szóval igazi “gyüttment” vagyok. A zenekari fellépések miatt is hozzászoktam az utazásokhoz és valljuk be őszintén, hogy itthon nincsenek nagy távolságok. 

Bár a zenei és a színházi élet még áll, de milyen terveid vannak most, hogy lassan oldódni látszik a pandémiás helyzet? 

A legfontosabb tervem, hogy egészségesek maradjunk és be tudjuk pótolni az elmaradt 25 éves jubileumi koncertünket, valamint, hogy minél több fellépésen, színházi előadáson találkozhassunk a közönséggel!

(Szloboda György)