AC/DC, Koorpiklaani, Rock n’ Roll és Jézus Krisztus! Bobek Tamás plébános is azon papi generáció egyik tagja, mely nyitott a rock és metal zene felé, mi több, ezen zenehallgatás része és kelléke a mindennapjainak. Ám ez még nem minden!
Plébános Úr, hogyan jött önnél a rock és metal zene szeretete és mely zenekarok a jelenlegi kedvencei? Hogyan egyeztethető ez össze a papi hivatással?
A papnevelő intézetben találkoztam először az AC/DC-vel, és azonnal beleszerettem. Szükség volt valamiféle alternatív, de a keretek között is működő megoldásra, hogy a bennem felgyülemlett feszültséget hatékonyan és mások számára is kíméletesen el tudjam vezetni. Sajnos imádsággal nem mindent lehet elintézni. J A műfaj iránti rajongás tekintetében azonban az igazi áttörést a 2011-es Hegyalja Fesztivál hozta! És itt válaszolnék a második kérdésre! A Hegy’-re már papként mentem, miután – bármily furcsán is hangzik – katolikus papot kerestek a Fesztiválra! Na, nem a szervezők, hanem az az ökumenikus fesztiválmisszió, amelynek 10 éven át oszlopos tagja voltam. Hogyan egyeztethető ez össze a papi hivatással? Azt gondolom, papja válogatja!
Egy interjúban megemlíti, hogy kedveli az AC/DC zenéjét és Korpiklaani folkos metal muzsikáját. Ha a két zenekar szövegvilágát ismerve, azt nem kimondottan passzol a valláshoz, fogalmazhatnám úgy is, hogy 18 karikás mondanivalót tartalmaz. Ez nem zavaró az Ön számára?
Eleve egy „18 karikás” világban élünk, ahol a kutyákat felöltöztetik, az embert pedig előszeretettel lemeztelenítik. Én sem vagyok egy galamblelkű valaki (rockerként hogy is lehetnék?) de, természetesen van, ami taszít, amitől igyekszem kellő távolságot tartani, elsősorban nem is papként, hanem jó érzésű emberként. Tény, hogy nem tudom, sokszor miről van szó egy – egy nótában, minthogy megvan az a hátrányból származó előnyöm, hogy nem túl erős az angolom! Azt viszont tudom, hogy ha rossz a kedvem, mert feszült vagy bosszús vagyok, akkor jól esik AC/DC-t hallgatni. Mint ahogy jó passzban, derűs napokon is, vagy autóban ülve, sőt olykor elalváshoz is. Amikor a High voltage szól, vagy a Stiff upper lip, esetleg a Wild reputation a legutóbbi albumról, olyan energiák szabadulnak fel és szelídülnek meg bennem, amik máshol lecsapódva komoly kárt okozhatnának, amit több okból sem engedhetek meg magamnak. Az ember minőségét nem az határozza meg, mit hallgat, hanem, hogy mivel azonosul! Én a Názáretivel vagyok, még ha esetleg a pokolban több is az ismerős.
Egy újságcikkben azt nyilatkozta, hogy a rock és metal zene is alkalmas az érték közvetítésre. Az ön gondolata szerint, ez miképpen működik?
Egy villával magamhoz vehetem a finom falatokat, de ki is szúrhatom vele a szemed! Nyilván nem mindegy! A legfontosabb kérdés, hogy mire használod! Számomra csak azok a formációk és zeneszámok közvetítenek értéket, akik építenek, megerősítenek, megtartanak, bekötözik a szív sebeit és felemelik a lelket. Erre pedig alkalmas a Rock és a Metál is. Erre gondoltam, amikor említést tettem róla. Van egy olasz, kapucinus szerzetes (Cesare Bonizzi), egy 70 körüli ipse, aki metált énekelve evangelizál. Volt már, hogy kifütyülték egy koncerten a „szenteltvízzel átitatott” mondanivalója miatt, de ő kitartóan tolja. Egy nagy, sodrott lánc lóg az oldalán rózsafüzér helyett! Igazi egyéniség, s mindeközben imádságos szívű ember. Fratello Metallo, ez a művészneve. Nézzetek utána, és csodálkozzatok, vagy nevessetek, ez már rajtatok áll.
A három történelmi egyház alkotta közösség fiataljai vesznek részt, önkéntes alapon ebben a szolgálatban. A nevük: Közös Pont, ami épp azt hivatott hangsúlyozni, hogy a reális különbözőségek ellenére azt nézzük és értékeljük, ami összeköt bennünket. Ez pedig igazából nem is „valami”, hanem valaki, nevezetesen Jézus Krisztus! Mintegy 20 éve, a Sziget’-en kezdte meg működését a misszió, és folyamatosan bővült a kör a hazai fesztiválokkal: Hegyalja, VOLT, Fishing’, valamivel később jött az EFOTT, SZIN és Strand fesztivál. Amit fontos tudni, dióhéjban: nem „direktmisszióról” van szó! Tehát a Közös Pont tevékenysége NEM szektás nyomulás, ájtatoskodó erőlködés. Legfontosabb alapértékének a nyitottságot tartom, hogy bárki (rocker, punk vagy megrögzött Kisgrófó rajongó) beléphet, és ugyanígy bármikor leléphet. Megszólíthatók vagyunk, egy olyan miliőben, ahol a fiataljaink is otthonosan mozognak, és ahol mindig a meglepetés erejével hat, hogy jelen vagyunk. Nem a „nagyok” kedvéért vagyunk ott, ha már a kérdés erre irányult, hanem a fesztiválozók miatt! Egyszer kérdezte is tőlem egy srác, hogy mit keresek én egy fesztiválon. Épp téged! – válaszoltam, nem kis megdöbbenésére. És beszélgetni kezdtünk.
Egy újságcikk szerint, önnek egészen egyedi gyóntatósarka van a plébánián. Hogyan képzeljük ezt el?
Nem elképzelni kell, hanem kihasználni! A falamon egy embernagyságú Jézus látható, keresztbe tett dobverőkkel, trikóban, amire ez van írva: Jesus is my ROCK AND that’s how I ROLL. Ez az én személyes hitvallásom! „Jézus az én sziklám, ezért gördülök!” Nem csak egyszerűen vagány és jól néz ki! A személyes kötődésen túl bibliai alapja is van!
Veress Zoltán plébános úr szerint, ha Jézus ma élne, rocker volna. Ön szerint is lehetne így?
Van egy francia pap, Guy Gilbert. Ő nyilatkozik így az egyik könyvében, hogyha Jézus visszatérne a földre, fekete bőrdzsekiben jelenne meg. Jézus, bár a szétszóródott nyáj összegyűjtése érdekében jött közénk, radikális fordulatot hozott az ember – Isten, és ember – ember közötti kapcsolatba. Nem túlzás azt állítani, hogy egy abszolúte megosztó személyiség, mondanivalójában világosan elkülönül a jó és a rossz, az erény és a bűn! Tiszta, egyenes beszéddel operál. Fekete és fehér, igen vagy nem, hideg vagy forró. A krisztuskövetésben nincs arany középút, aminek igézete annyira vonzza a kényelmes és könnyelmű embert! Ő elsősorban valamiért, és nem valami ellen lázadt és szólalt fel. Nem azért gyepálja a farizeusokat, hogy megalázza őket, hanem, hogy felnyíljon a szemük: hazugságban élő képmutatók! Szétkergeti az árusokat a templomban, nem azért, mert rossz napja volt, hanem, ahogy mondja is: „Emészt a házadért való buzgóság!” Csodát tesz a vakkal, kenyeret szaporít és lecsendesíti a vihart, nem a feltűnést keresve, hanem felismerve sokak szükségét. Fantasztikus karakter, aki nem pusztítani akar, hanem megmenteni, ami elveszett. Ezért jön bőrdzsekiben is! Persze a kívánt eredmény tőlünk is függ!
Sokszor olvasom egyes fórumokon, hogy a fiatalokat már nem érinti meg a vallás, nem járnak már el templomba. A rockzenében rejlő lendület, a modernebb felfogás segíthet e abban, hogy az egyház felé forduljanak a tízen- és a huszonéves fiatalok?
Ez egy fontos, de bonyolult és roppant összetett kérdéseket felvető téma, amiket hosszasan lehetne fejtegetni. Veress kolléga is utalt rá, hogy nem tudunk, de igazán nem is feladatunk versenyezni a világgal! A „modernebb” felfogás nem viszonyítási alap, sőt! Van egy mondás: aki a korszellemmel összeházasodik, az rövid időn belül megözvegyül! A világ folytonos mozgásban és változásban van, miközben azt is tudjuk, hogy minden csoda három napig tart. Azt már nekem is volt szerencsétlenségem tapasztalni, hogy a legjobb szándék ellenére sem tudok olyan lehetőséget felkínálni a fiataloknak, ami versengene a kedves elfoglaltságaikkal. A probléma alapvetően rendszerszintű! A mai srácoknak már a szülei is előszeretettel kerülték a templomot, sőt, felfutó jelenség napjainkban a magunk módján való vallásosság álláspontja, már a nagyszülői korosztály soraiban is. Másrészt ezeknek a srácoknak ott hever az egész világ a lábuk előtt. Némi túlzással elmondható, hogy „gépek tartják őket életben”: okostelefon, tablet, Xbox. Az internet korában nincs akadály, csak tér és időbeli távolság, ami az információáramlással könnyen kompenzálható. Sokakat egyszerűen képtelenség kirobbantani a képernyők elől, a szobájuk mélyéről. Az pedig szimpla korosztályos sajátosság, hogy a korukbeli srácok és lányok társaságára vágynak, nem egy papéra, még ha rocker is. Ehhez még sokszor hozzáadódik a kamaszos lázadás és dackorszak, aminek köszönhetően rosszul viselik a korlátokat és nehezen barátkoznak a szabályokkal. Egyszer egy hittanosom azt mondta, ha kap wifi kódot, eljön a szentmisére! Nem kapott. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy az ember menthetetlenül vallásos, avagy mindenki hisz valamiben! Csakhogy az „Isten alakú űrt” a lelkünkben nem lehet akármivel betölteni!
A suszter maradjon a kaptafánál! Egy rockzenekarnak, mint bandának a színpadon a helye, nem a templomban! Isten háza nem szórakoztató központ.
A rockzene szeretete mellett, ön szeret cowboynak öltözni. Honnan e szeretet a vadnyugat világa iránt? Akadnak esetleg olyan western hősök, amelyek kedvencek?
Pontosítsunk, a félreértés elkerülése végett! Nem annak öltözök, hanem magamon viselem a western életérzés jegyeit! Afféle flaszter cowboyként definiálom magam, aki alól kikopott a ló. Ehhez hozzátartozik a kalap (egyébként is szeretem a kalapokat), a bikakoponyás övcsat és a western ing ünnepibb alkalmakkor. Kedvenc hőseim nem kimondottan, filmek annál inkább vannak.
Bár úgy tudom, hogy már nem nagyon szeretne egy – egy koncertre elmenni, ám ha ideje és a teendői engednék, volna olyan zenekar, akinek a koncertjét megnézné?
Én a koncerttel úgy vagyok, mint a szentmisével. Azt nem nézzük és nem is pusztán hallgatjuk, annak részesei vagyunk. Természetesen egy jó AC/DC koncert – stílusosan szólva – megérne egy misét!
Vannak e esetleg olyan tervei a jövőre nézve, már amennyiben a pandémia engedi, ami eltér egy picit a megszokottól? Volna a rocker társadalom felé üzenete?
Nagyon nehéz tervezni ebben a pandémiás, mindent felforgató és annyi mindent felülíró állapotban. De álmoknak, terveknek lenniük kell! Na meg hitnek, hogy előbb – utóbb sikerül! Hogy mit üzennék a rocker társadalomnak? Talán, hogy fedezzék fel a valahova tartozás örömét, és ennek adjanak is hangot! Az örökös lázadás, vagyis annak kifejezése, hogy mi NEM vagyok, megítélésem szerint nem identitáserősítő! Az igazi Rock n’ Roll Húsvétvasárnap hajnalán született, amikor a „gördülő szikla” felfedte a világ előtt: az élet győzött a halál felett!
(Szloboda György)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése