Egy rocker Polihisztor - Németh Nyiba Sándor és a Nyibaizmus

Olimpikon, több küzdősport bajnoka, költő és zenész. 
Kitüntetései, érmei számát szinte lehetetlen felsorolni. Hogy csak néhányat említsek a legjelentősebbek közül: A Magyar Kultúra Lovagja, Krúdy érmes költő, Csepel Örökségdíjas, FILA bronz fokozat, József Attila Emlékdíj. Mindezek mellett rengeteg hazai előadóval dolgozott együtt, mint pl. Keresztes Ildikó, Vikidál Gyula, vagy Varga Miklós.  Életútja mindenki számára példaértékű lehet, vele beszélgettem bízva abban, hogy így még többen megismerik munkásságát. 

"Nem baj, ha nem engem kerestetek, de belétek égtem" 

(Németh Nyiba Sándor) 

Mi az, ami ennyire inspiráló, ami miatt ennyi dologban vagy jártas és sikeres? Hogyan lehet ezt bírni energiával? 
 
Minden emberben sok dolog rejlik, sok félék vagyunk.  
Sokan úgy halnak meg, hogy nem tudjuk róla, milyen képességeik voltak, egyszerűen elmegyünk és majd valamelyik utódunk előhívja azokat a képességeket, amelyet mi nem mertünk, nem tudtunk előhívni. 
Amikor gyermek voltam, nagyon sok gond volt velem pontosan azért, mert a tanároknak, a nevelőknek, a szülőknek, mindenkinek borsot törtem az orra alá, hogy én mindig mást akartam. 
Soha nem azt akartam tenni, mint a többiek, nekem mindig más volt a jó. Nem azért volt más a jó, mert bosszantani akartam valakit, egyszerűen másképpen voltam bekötve, más volt a fontossági sorrend. 
Tehát, nagyon rossz gyerek voltam, de ha azt nézzük, hogy Czeizel Endre kutatása szerint, aki 16 neves költőt kutatott, pl. Petőfi, József Attila, Babits, Weöres Sándor, tehát tényleg nagy nevekről beszélhetünk, sok mindent kiderített kutatásai során, tehát, ha valaki nagy költő, író, vagy egyéb művészi nagyság és annak gyermeke születik, nem félt attól, hogy azok is öröklik ezeket a géneket, mert pici a valószínűsége. 
Viszont, ha vesszük a feleségeiket, Babits felesége Török Sophie író lett, Petőfi Sándor felesége Szendrey Júlia szintén író lett, mégpedig nem is akármilyen, verseket is írt, Weöres Sándor felesége Károlyi Amy, szintén költészettel kezdett foglalkozni, Nagy László hitvese Szécsi Margit ugyancsak költő lett. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem mindegy az a hatás, ami ér bennünket, nem mindegy a közeg, amiben élünk. 
Ha egy szürke közegben tartózkodunk hosszú időn keresztül, elhitetjük magunkkal, hogy senkik vagyunk, tehát nagyon fontosak a hétköznapi megmérettetések. Fontos az, hogy különböző közegben, különböző helyzetekben méressük meg magunkat. Nekem erre nap mint nap szükségem volt, kb. 10 éves korom óta írok verseket, saját titkos írást találtam ki, amivel megírtam a verseimet, hogy mások ne tudják azt elolvasni, amit én nem akarok. 

 Hogyan kezdődött el a zenész karriered?  
 
12 éves koromban elkezdtem dobolni. Hogy az időben ugorjak egy napot Pásztory Zoltánnal az Illés együttes dobosával három közös dobszólóm van, és hogy ugorjak még egy nagyot, Vikidál Gyulának öt dalban, Varga Miklósnak háromban doboltam, írtam még dobtémát Keresztes Ildikónak, Géczi Erikának, Mr. Basarynak (Kormorán együttes) és még sorolhatnám, 40 énekes énekelte a verseimet, szövegeimet, illetve ezeket a dalokat feldoboltam és ezekben a dalokban zeneszerző és gitáros is vagyok természetesen. 
12 évesen a dobolás mellett hamarosan a gitárt is a kezembe vettem, a zeneszerzést igazából a gitár tudásomnak köszönhetem, nem is tudom, hogy hogyan rangsoroljam, hogy elsősorban zeneszerző vagy költő vagyok. 
Megáldott a jó isten azzal, hogy ilyen sokszínű vagyok, amit mind - mind felfedeztem magamban annak ellenére, hogy akármibe kezdtem, a környezetem mindig legyintett. Ha azt mondtam, hogy dobos akarok lenni akkor azt mondták, hogy inkább menjek dolgozni. Amikor pedig azt mondtam, hogy gitározni akarok, akkor azt mondták, hogy a gitározás helyett járjak ilyen - olyan iskolába. Amikor azt mondtam, hogy birkózó szeretnék lenni, azt mondták, hogy ott ki fogják törni a kezem, lábam. Amikor azt mondtam műsorvezető leszek, azt mondták, avval sosem fogok pénzt keresni.  De én köszönöm azoknak, akik ezt úgy látták, hogy ezek nem lesznek jó dolgok, viszont az én fejemben eldőlt, hogy ez mind jó! Mindegyik ilyen tevékenységemből pénzt kerestem, jó lehetőségeket találtam, emberi kapcsolatokat építettem és tulajdonképpen megformáltam a saját belső szobromat. Sikerült kialakítanom az egyéniségemet, úgy gondolom, hogy nem kell mindenkinek tetszenem, hiszen amikor kiöntünk egy pohár vizet a parkettára, a víz megtalálja, hogy merre kell mennie. Én horoszkópomat tekintve vízöntő vagyok, elég jól tudok alakulni, alkalmazkodni a művészetek irányában. Nálam ott van a kő, ott van a víz, a keménység, a lágyság, minden, amire szükségem van. 

A magyar irodalmi életnek is az egyik főszereplője vagy íróként és költőként is, számos művet publikálva, nagyon szép sikereket arattál. Melyek a főbb műveid, amelyre igazán büszke vagy? 

 
Nemrég jelent meg a "Ne szégyelld, hogy van lelked", amiben 860 versem van és a “Fűzfakereszt”, amiben 300 költemény található, de nemsokára megjelenik az 5000 verses kötetem, ami egy életmű kötet lesz. De nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos és minőségi csak úgy lehet, ha nap mint nap foglalkozunk vele. A költészet az olyan, mint egy társkapcsolat, olyan, mint egy sport, olyan, mint egy harcművészet, olyan, mint maga az élet!  Ha foglalkozunk vele, ha meg simogatjuk a betűket, beszélgetünk a sorokhoz, formáljuk a gondolatainkat, megpróbálunk sok szóval, nem szokványosan írni, pl., ha én írok egy verset, annak mindig lesz egy Nyiba hangulata, lesz egy stílusuk. A stílus pedig maga az ember! Itt nem csak a rímekről van szó, nem csak a versformákról, nem ezen áll vagy bukik egy sanzon, vagy bármilyen írás, hanem hogy milyen természete van ezeknek a műveknek, mekkora erő van bennük, milyen mélységben jártak a gondolataim, honnan ástam ki őket, hogy az életre tudjon kelni. Ugyanez vonatkozik a zenei szerzemények megvalósítására is, ahol találkozni kell a versnek, a zene szerzeménynek, és a hangszerelésnek, mint amikor egy levest megfőzünk, ha bármelyikből bármi hozzávaló hiányzik, vagy van benne valami tolakodó, nincs meg benne a méltóság és az alázat, soha nem lesz jó szerzemény. Mindig tudni kell a háttérben maradni, ha éppen arra van szükség, de ha nem kell, akkor viszont előre kell menni. A zene, a sport, a költészet vagy akár az interjú készítés is egyfajta alázatot igényel az iránt, amit tisztelünk és szeretünk. 

Emlékeim szerint a Budapest Tévén saját műsorod volt, illetve több rádióadásban is hallattad a hangod. Mik voltak ezek? Van olyan műsor, amit ma is vezetsz, vagy részt veszel a szerkesztésében? 
 
Rádiós és televíziós műsorokat 20 évig vezettem, jelenleg is vezetem a Civil Rádióban az "Élő legenda, Őskövület" elnevezésű műsoromat. Vendégeim voltak Farkas Bertalan az első magyar űrhajós, Albert Flórián az FTC volt labdarúgója, az egyetlen magyar aranylabdás, voltak világ és olimpiai bajnokok, élő legendák, legalább 2000 ember, ami nagyon sok, és ezekből az interjúkból is nagyon sokat tanultam. 
Ezen kívül, minden egyes tevékenység, ami működik nálam, az mind az érzelemből, mind a tiszteletből, az mind a szeretetből, mind mások megbecsüléséből táplálkozik. Igyekszem sokat adni az embereknek, nagyon is sokat, de be kell vallanom, hogy én az emberektől sokkal többet kapok jóságból, emberségből és még sorolhatnám! Amikor tudok, kérés nélkül is adok, ha viszont észreveszem, hogy ki akarnak használni, akkor nagyon kemény tudok lenni. 

Az IDŐ SZAVA és DE - PRESSION zenekarokban vállaltál aktív szerepet, mi több, az utóbbit magad alapítottad, melyik zenekarral milyen stílusban zenéltek, és kik alkotják ezeket a bandákat? 
 
A De - Pression együttes, ami már a második zenekarom volt igaziból,  mert a legelső zenekarom a Meteor együttes volt, amivel kétszer nyertünk zenekari fesztivált, és egyszer a harmadik helyen végeztünk, szóval ezzel a zenekarral 5 évig zenéltem együtt, mint dobos. Rengeteget tanultam ebben az időszakban, elsősorban alázatot, tiszteletet a zenésztársai irányában, illetve maga a zene iránt! 
A DE - PRESSION névben, ami egyfajta nyomást is jelent, lenyomni, de depresszióként is értelmezhető - ma már minden harmadik ember depressziós, tehát szerettem volna a feszültséget, az erőt és a mély érzelmeket, fájdalmat össze ötvözni, mert az ember nem csak boldog, hanem boldogtalan is, kemény és lágy, olyan, mint a harcművészet, amiben öt különböző sportágban van fekete övem.  A keménység és lágyság ugyanúgy vonatkozik az életre, a mindennapi kapcsolatokra, ettől vagyunk mi emberek sokszínűek. 
A testnevelési egyetem elvégzése után bánkódtam, hogy csak részben jártam zeneiskolába, több zene-elméletet kellett volna tanulni, de ha visszatekintünk, a legnagyobbak sem mind tanultak zene - elméletet a zene velünk születik! Persze autodidakta módon fedezzük fel, de ezt lehet fokozni, ha tanuljuk. A DE - PRESSION együttesben olyan zenésztársakat választottam magam köré, akik a hangszerükön, országos szinten a legjobbak közé tartoznak. Ők egyébként különböző stílust képviseltek és számomra ez így nagyon jó, mert remekül tudok különböző stílusokat ötvözni.  Megírtam 97 himnuszt, köztük város himnuszt is, köztük Nagykanizsa, Letenye, vagy indulókat Százéves a Csepel Sport, Kick Box, Thai Box, Aikido, Kempo, Karate, Birkózás, Sumo, Judo, sőt még a szkandereseknek is írtam, utóbbiak esetében például, amikor az ember nekiáll a zenét megírni, logikus volt, hogy keleti hangszerelést, japán stílust vegyünk bele, de magyarként mégiscsak dinamikus, magyaros legyen, erő legyen benne, mint magában a karatéban. Ezekre a zenékre vonult be pl. Növényi Norbert, Felföldi Szabolcs és a ketrecharcos Sárközi Róbert, mind világbajnokok lettek. Szóval erő legyen benne, mint pl. a graplingben, amelyben világbajnok lettem, Növényi Norbival pl. együtt nyertünk világbajnokságot. Amikor a "grapling dalt" megírtuk, akkor éreztem benne a dinamikát, az erőt és a tisztaságot és a gyengédséget is, ugyanúgy, ahogy a sportágban és nagyon boldog voltam, hogy ezt a himnuszt is mi írtuk meg! Ha pl. a Kung Fu-ról írunk, az ugye kínai hangszerelést kíván, ez óriási felkészültséget igényel, sokat kell hozzá tanulni, úgy szövegírásban, ahogy zeneszerzésben, mert ezekből az "öszvér" 
dolgokból tud születni olyan kemény tartalom, mint a kő, az, ami életben marad és az emberek magukkal visznek.  Zenét, sportot, költészetet rákényszeríteni senkire sem lehet, csak megszerettetni. Azt is csak akkor  lehet, ha tanítasz, ha közvetítesz, ha tudsz érzelmeket fakasztani. Ha erőszakkal teszed, attól nem leszel költő, ha sok pénzed van és kiadsz akárhány kötetet, attól nem leszel nagy költő.  Visszaemlékezve egy kicsit  József Attilára, a temetésén összesen tizenegyen vettek részt, a világ egyik legnagyobb költőjéről beszélek, akit egyébként háromszor temettek. Először Balatonszárszón, a balesete után, ahol az egyház nem akarta elbúcsúztatni, mert öngyilkos lett, amiben egyáltalán nem vagyok biztos, aztán Budapesten a Kerepesi temetőben temették el, majd onnan a Panteonba vitték, ahonnan visszavitték Pőcze Borbála mellé, aki az édesanyja volt, valamint testvérei, Jolán és Etelka mellett nyugszik. Ezt csak példaképpen mondtam, hogy aminek meg kell nőni, az megnő, aminek viszont nem kell kinyílni, az el fog száradni. A vallatásnál ki fog derülni az, hogy ki mekkora. 

Van egy jazz albumotok is, ez milyen indíttatásból született? 
 
Ha belegondolok, az ember oda tér vissza, ahonnan indul, aki bátor és aki meg akarja ismerni saját magát, az meg is fogja ismerni.  Már gyermekkoromban olyan könyveket olvastam, hogy "Ismerd meg önmagad", mert ez nekem fontos volt. Mert láttam, hogy nagyon sok mindent az irigység mozgat és én az irigységet nagyon jól tudom felhasználni, nekem ez nem negatívum, hanem az engem biztat. Valaki azt mondta, hogy ő nem szereti a rockzenét, és azzal próbált pálcát törni felettem, én kitaláltam, hogy akkor csinálok két jazz lemezt.  Csináltam kemény rockot, de szereztem lírai dalokat és elmentem a versek megzenésítése felé, ahol én szavalok és a zenésztársaimmal zenélünk. Ezzel is előjött, hogy az ember milyen sokszínű tud lenni. Ha megkérdezik, hogy egy birkózó, hogy lehet a Krúdy Gyula Kör irodalmi titkára, amikor én egy kemény küzdősportos vagyok, mert a régi időkben a mérnökök, a kutatók, a tudósok azok mind sportolók voltak és a sport, a zene, a művészet az egy olyan jó barát, olyannyira összetartozik, hogy én már tisztán látom, hogy ezektől tudok megújulni. Amikor elmegyek egy küzdősport edzésre, aztán hazajövök, már egészen másképp fogom meg a tollat. Másképp állok neki írni, más gondolatok jönnek, de más gondolatok lesznek akkor, ha elmegyek egy irodalmi táborba és négy nap után hazajövök. 

Azon kívül, hogy a testnevelési egyetemen is oktatsz, birkózás elméletet, még több más sportágban is jelen vagy, több küzdősportban szereztél fekete övet az életrajzod szerint. Mely sportágak ezek? Mi sarkalt arra, hogy ezekben a szakágakban is a maximumot érd el? 
 
Az "Ellenségeim" című versemben írom azt, hogy: 
"Járj be dombot hegyet, 
érezd meg a különbséget. 
Gyere, járj velem hegyeket!" 
Ezzel az okoskodóknak azt akartam üzenni, hogy én már a hegyen vagyok, ők még a dombon sem, de már nagyon okosak. Ahhoz, hogy a siker megvalósuljon, ahhoz kemény, vad tüzekben kell égni. Hogy valaki kimenjen 28 világversenyre, mint ahogy én tettem, mint birkózó, mint graplinges, sőt még Judoban is van egy világbajnoki bronzérmem, korosztályos birkózó bajnokságon két ezüst érmem, azonkívül nyertem világjátékokat, olimpián voltam ötödik, nyolcadik, világbajnokságon hatodik, Európa bajnokságon negyedik és még sorolhatnám, de minden nem fér bele egy interjúba. Büszke vagyok arra, hogy már 17 éve tanítok a Testnevelési Egyetem Továbbképző Intézetében, OKJ-s tanfolyamon vizsgáztatok kempósokat, birkózókat, különböző harcművészeket. Ez számomra nagy megtiszteltetés, nem kezdek felsorolásba, de nagyon nagy neveket, világbajnokokat, olimpiai bajnokokat oktattam, vizsgáztattam, nálam végeztek. Erre is büszke vagyok, ahogy arra is, hogy 11 oktatófilmet készítettem, amely a világ 100 országába eljutott. Van olyan részlet, amit valaki feltöltött a you tube-ra,  amit már több mint kétszázezren megtekintettek. Azt gondolom, hogy valami attól lesz működőképes, ha életképes. Az állatvilág attól lesz működő és életképes, mert ott a gyengék elpusztulnak, csak az erősek maradnak életben. A nőstények mindig a legerősebb hímet választják, ez egy nagyon érdekes dolog, rengeteg természetfilmet nézek, tanulmányozok, ezért nagyon szeretem őket.  
Sok mindent meg lehet tanulni a természettől, mert a természet mindent el tud mondani! 

A különleges az a zenében, hogy más művészeti ágakkal is össze lehet kötni.  Ahogy korábban mondtad, himnuszokat írtál a sportágaknak, városoknak, viszont mind a saját költeményeit, mind más költők verseit megzenésíted. 
 
Bár mindenki próbált erről is lebeszélni, mégis nagyon boldog vagyok, hogy amikor ráébredtem arra másokon keresztül, hogy a hangommal tudok közvetíteni és hogy a verseimet elkezdtem felszavalni és megzenésíteni és élőben is felléptem önálló estjeimen, egyre nagyobb sikereim voltak. Később sokan megkerestek, hogy elszavalnám e a verseiket, és ma már mondhatom azt, hogy 2500 embernek szavaltam el a verseit, 250 CD formátumú hanghordozó jelent meg, durván 60-70 percnyi anyaggal. Ők megkerestek, felkértek és én ezt szívvel lélekkel tettem, mintha a sajátomat csináltam volna.  Utólag sem bántam meg, hogy a hangomat kölcsön adtam, mert úgy érzem, hogy az embereknek akkora örömet, olyan boldogságot szereztem, hogy megérte nekem ezért odaadni a hangomat. 
Ha már a hangnál járunk, a hang a legősibb hangszer, a másik pedig a dob és én ugye mind a kettőt űzöm.  Viszont érdekes az, hogy nem feltétlenül az a híres énekes, aki jól tud énekelni, nem feltétlenül az a nagy versmondó, akinek jó hangja van, mert a hangoknak van valami belsőséges jellege, amitől megmagyarázhatatlanná válik, hogyha az egyik ember elszavalja akkor feltámad a vers, ha a másik ember mondja el, akkor a vers leül és nem fog életre kelni. Ezek a rezgések megfejthetetlenek. Egy Vikidál Gyulát hiába próbálunk utánozni, az soha nem lesz olyan, mint az eredeti, énekelhet az illető akár jobban is, annak sem lesz jelentősége.  

Úgy hallottam, hogy irodalmi táborokat is szervezel, hogyan zajlanak ezek? 
 
Nagyon sok fiatal követi a verseimet, sok levelet kapok, de természetesen rengeteg idősebb ember is követ, évente 5 helyen Nyiba Irodalmi alkotói tábort szervezek, ebből Aranyosapátiban kettőt, szintén kettőt a Magyar Kultúra Lovagjai házában, Kiskőrösön a Petőfi házban volt olyan, hogy szintén kettőt csináltam, de egyet mindenféleképpen, a Sitkei Kastélyban is egyet, volt idő, amikor kettőt is lebonyolítottam, és Balatonszárszón is minimum egy, de inkább kettő tábort véghez szoktam vinni. Azért is jók ezek a táborok, mert itt sokféle alkotó, festőművész, költő, találkozik, eszmecserét folytatunk, fantasztikus előadókat hívok, rocktörténeti előadókat, de járt ott Farkas Bertalan is, Kossuth díjas költők, József Attila díjas költők, Ratkó József költő családja is járt ott, ott volt a fia, aki egyébként nálam végzett birkózás elméletből és gyakorlatból. 

Végezetül, van e üzeneted a rajongóidnak, követőidnek, az új generációnak? 
 
Az egészét véve, minden fiatalnak azt kívánom, hogy barátkozzon meg a költészet gondolatával, az írás gondolatával, olvassatok sokat, én is azt teszem, akár napi 3 - 4 vagy 5 órát, mikor mennyi időm van rá, ha autóban vagyok, akkor hangoskönyveket hallgatok, azt, ami érdekel. Van bennem egy mérhetetlen tudásvágy, sokkal többet szeretnék tudni, de az idő rövid és kevés, mégis úgy érzem, hogy annál nagyobb gazdagság nincs, mint a tudás birtokosának lenni, ez a világon a legnagyobb dolog. Ezzel nem versenyezhet pénz és nem versenyezhet hatalom. Ezzel csak az emberség és a barátság versenyezhet!  
Legyél ember, legyél költő,  
legyél ember, legyél sportoló,  
legyél ember, legyél harcművész, 
legyél ember, legyél zenész,  
de ha az EMBER szó hiányzik, minden tevékenység felesleges volt! 

De-Pression Hagyaték édesapámtól

Ének:Kálmán György Zene:Darab István Németh Nyiba Sándor

Szöveg:Németh Nyiba Sándor:

 

 

(Szloboda György)