Molnár Mátét a rockrajongók a Wisdom és manapság a Beast in Black soraiból ismerhetik, akinek közelebbi a kapcsolata Mátéval, azt is tudja, hogy egy közvetlen és kedves ember. Vele beszélgettem múltról, jelenről, jövőről.
Miképpen emlékszel vissza, hogyan kapott el a rock/metal zene fogaskereke és mikor érezted azt, hogy nem csak hallgatni, de játszani is szeretnéd a dalokat?
A gimnázium kezdetekor lettek olyan barátaim, akikkel még jobban megerősödött bennem a rockzene iránti elkötelezettség és az a lendület szinte egyből vonzotta a hangszert is a kezembe. Egyik barátommal pont egy napon kezdtünk el gitározni, úgy hogy nem is beszéltük meg. Csak másnap meséltem neki, hogy voltam tanárnál, erre ő, hogy ő is. Ő basszus gitározni kezdett, én gitározni, ami hamarosan az első zenekarom kezdetét is jelentette. Az egy gimis baráti csapat volt, aki azt mondta, hogy látott már hangszert, az jöhetett is. Így viszonylag hamar összeállt a banda, az már más kérdés, hogy amit műveltünk, azt inkább zajnak lehetett nevezni, mint zenének :D
Volt már bandád a Wisdom előtt is?
Több névtelen, amelyekkel még koncertig sem jutottunk el, aztán már basszusgitárosként csatlakoztam egy Elysian nevű formációhoz, ahol a Pokolgépes Tóth Attila énekelt. Velük már voltak koncertjeink bőven, de közben elkezdtem összeszervezni a Wisdomot és az lett a prioritásom. Egy ideig működött a két banda egymás mellett, de hamarosan a Wisdom annyira lekötötte minden energiám, hogy választanom kellett.
A Wisdom szerintem a kétezres évek elején az ország egyik legjobb zenekara volt. Erre korszakra hogyan emlékszel vissza, sikeresnek értékeled, vagy rögösnek ezt az időszakot? Miképpen érintett téged az énekesek távozása, majd végül hogyan élted meg a megszűnést?
Mi is meglepődtünk a Wisdom kezdeti áttörésén, főleg az első Keep Wiseman Alive sikere volt egy olyan erős visszajelzés a közönség részéről, hogy akkor tudatosult igazán bennünk, hogy beérett a rengeteg munka, amit a zenekarba fektettünk. Azért ne felejtsük, hogy egy angol nyelven éneklő, heavy-power banda voltunk, amely stílus se ma, se akkor, sem soha nem volt túl népszerű itthon. Magyarországon egy magyar bandától magyar éneket várnak, és vagy az ős heavy metallal vagy a punkosabb rockkal lehet boldogulni. Ahhoz képest mi mindenképpen kihoztuk a maximumot a Wisdomból. De a lényeg számunkra akkor történt, amikor megkaptuk az első nemzetközi lehetőségeket. Mi mindig is nemzetközi sikerekben gondolkoztunk, még úgy is, hogy tudtuk ezt Magyarországról szinte lehetetlen megvalósítani. Viszont valamilyen szinten azért sikerült. Rögösnek amúgy mindenképpen rögös az út, ez egy kis ország, kis felvevő piaccal, kevés klubbal, azon belül még kevesebb színvonalassal. Ha az ember minőséget akar nyújtani Művelődési házat és technikát kell bérelni, ami biztosan nem térül meg a belépőjegyekből. Aztán az igényes lemez készítése sem két fillér, erre vajmi kevés az elérhető támogatás, szóval, ha nem nemzetközi sikerekben gondolkoztunk volna, és nem hittük volna, hogy egyszer összejöhet, akkor ez egy nagyon izzadtságszagú menetelés lett volna. Így viszont azt mondom minden befektetett pénz és energia megérte. Már csak azért is, mert amit megtanultam akkor, azt kamatoztatom most a Beast In Black-ben. És minden tapasztalat aranyat ért így utólag. Az tagcserék is ennek a menetelésnek a részei voltak. Ahogy nőttek az elvárások a zenekar iránt, úgy nőttek a belső elvárások is. Aki ezt nem tudta teljesíteni, lemorzsolódott. Eleinte naív ábrándjaim voltak, hogy a kezdeti felállásban fogjuk letenni majd egyszer a lantot, de sajnos a való élet nem ilyen meseszerű. Engem minden tagcsere megérintett lelkileg, és foggal-körömmel próbáltam fenntartani az aktuális felállást, de egy ponton mindig be kellett látnom, hogy el kell engedni a dolgot, ha tovább akarunk lépni. A Wisdom megszűnése természetesen fájdalmas, de ugyanakkor jól megtervezett volt. Nem jelentettük be, mert nem akartam könnyes búcsúk közepette távozni és ebből sikereket kovácsolni, majd 5 év múlva újjá alakulni és még 5 búcsúturnét lenyomni. Nekem nem erről szólt az a zenekar. Viszont pont 15 év után zártuk le és a 10. Keep Wiseman Alive tette a mondat végére a pontot. Akkor nem volt értelme tovább küzdenünk, hogy miért, az egy külön történet. A kapcsolatot a mai napig tartjuk, úgyhogy nem emberi problémák álltak a háttérben.
Amikor 2013-ban a Powerwolf előzenekaraként turnéztunk Európában akkor a Battle Beast volt a másik előzenekar. Antonnal már az első nap összehaverkodtunk, nagyon egy rugóra járt az agyunk és gyakorlatilag végig dumáltuk az egész turnét. Aztán meg is maradt a kapcsolatunk, és amikor 2015-ben a Sabaton előzenekaraként a PeCsában játszottak, elhívott a koncertre. Ott már nem volt jó a viszony közte és a csapattársai közt, és amikor a koncert után dumáltunk azt mondta, hogy szerinte hamarosan kikerül a bandából. Nagyon furcsálltam a dolgot mivel köztudott hogy a Battle Beast az ő gyereke, mind a zenét, mind a szövegeket ő írta, illetve a zenekar arculatát is ő tervezte. Kérdeztem mit fog csinálni, ha ez valóban így történik, erre mondta, hogy akkor új zenekart fog alapítani. Kapásból felajánlottam, hogy ha kell basszusgitáros a csapatba, akkor gondoljon rám. Aztán a sors fintora, hogy a Wisdomban megüresedett a gitáros poszt, mivel Bodor Mátét elvitte az Alestorm, és Anton addigra és a Battle Beast útjai is elváltak már, így megkérdeztem nem lenne e kedve csatlakozni hozzánk. Egyből igent mondott, és tulajdonképpen onnantól kezdtük el tervezgetni az új zenekart is, de ekkor még nem volt szó a Wisdom megszűnéséről.
Aztán jött a Beast in Black…, miképpen emlékszel vissza az alapításra és hogyan került képbe a többi tag, Kasperi, Yannis és Sami, majd később Atte?
Yannist YouTube videói alapján találta Anton, és ugyanazon a Sabaton turnén ahol mi beszélgettünk, találkozott vele is Thessalonikiben. De akkor még nem beszéltek közös zenélésről, csak megismerkedtek. Viszont megmaradt a kapcsolat, és amikor úgy alakultak a dolgok, hogy eljött az ideje az új zenekar összehozásának, felhívta őt. Kasperit egy közös turnéról ismerte, zeneileg nagyon egy húron pendültek, ő így jött a képbe. Viszont Kasperi akkor még a Dirkschneider tagja volt, és ez egy kissé nehezítette a kezdeti közös munkát, de később ez megoldódott. Sami dobtechnikus volt a Battle Beastnél, egy nagyon jó arc, és kiváló dobos. Nagyon sajnáltam, amikor bejelentette, hogy egészségügyi problémái miatt nem tudja vállalni tovább a zenekart, de Atte méltó utódja lett. Pont az a dobos amilyet mindig is kerestem. Pontos, látványos és mellette nagyon jó társaság. Őt úgy találtuk, hogy végignéztük a finn zenekarokat és úgy éreztük ő kell nekünk. Az elején csak a WASP turnéra szállt be kisegíteni minket, aztán hamar egyértelművé vált, hogy a folytatást is vele képzeljük el.
Két lemez született a Beast in Black korszakodban eddig, és küszöbön áll a harmadik album megjelenése is. Mondhatni, hogy már az első megjelent klippel berobbantatok a metal világába, jól mentek a lemez eladások is, a koncerteken is megőrült értetek a közönség, és bár a pandémia ideje alatt leállt szinte minden, mégis sikeresek vagytok. Szerinted minek köszönhető mindez?
Én mindig azt mondom, hogy egy zenekar sikere több összetevőből áll. Ha valaki 1 lapra tesz fel mindent és a vállalkozása csődbe megy, akkor teljesen tönkremegy. Ha valaki viszont több lábon áll, akkor sokkal nehezebb a padlóra kerülni. Mi is több lábon állunk, nem csak a dalaink és a lemezeink nagyon erősek, de a háttérmunka is jól átgondolt. Én úgy gondolom, hogy egy zenekar sikere felét a zenéje, a másik felét viszont a háttérmunka teszi ki. Nézzük csak a Powerwolf vagy akár a Sabaton példáját. A jól kitalált imidzs nélkül biztosan messze nem lennének ennyire sikeresek. És az imidzs is csak egy része a hatalmas háttérmunkának, ami ezen zenekarok mögött van. És persze egy nagy adag szerencsére is mindig szükség van. Mindezek összességét értékeli a közönség, amelynek mutatója a siker. Most ez kicsit öntömjénezőnek hangozhat, de valóban így van.
Családos emberként mennyire okozott nehézséget a sok utazás, a turnék? Nem maradtál le sok olyan eseményről, melyet azért szerettél volna látni?
Egy ilyen hobbi sok lemondással jár. Nekem épp egy tinédzser kori álmom válik valóra azzal, hogy egy nemzetközi bandával jelentetünk meg nagyon jó lemezeket, turnézhatok, sikereket érek el és ez nyilván boldoggá tesz. De emellett természetesen a családomban is helyt kell álljak, hiszen 2 pici gyerekünk van, akiknek szükségük van az apjukra is. A vírushelyzet ilyen szempontból szerencsés számomra; így teljes értékű apaként veszek részt az életükben jelenleg, amiért kifejezetten hálás vagyok. Aztán ha megint jön a turnézás, akkor majd újra jön a sakkozás az idővel.
Jelen időszakban, amikor a zeneipar gyakorlatilag áll, hogyan tudod megoldani a családod fenntartását?
Szerencsés helyzetben vagyok, mert van állásom, illetve a zenekarból is van egyfajta bevételem.
A zenekar tagjaival milyen a kapcsolatod? Más volt a pandémia előtt, mint manapság?
Nagyon jó kapcsolatban vagyunk. A netes lehetőségeknek hála bármikor tudunk chatelni, vagy éppen beszélni is korlátlanul. Antonnal heti többször beszélünk órákat, de mivel együtt visszük a zenekar dolgait, ezért ez nem nagy meglepetés. Illetve Yannissal szoktam még sokat beszélgetni, mivel elég hasonló a gondolkodásmódunk, elég jól megértjük egymást. A többiekkel inkább chatelünk, nagyjából heti-kétheti rendszerességgel. Illetve van még a zenekari csoport chat, ahol pár naponta vitatjuk meg az aktualitásokat. Amúgy turnés időkben én szeretek városnéző túrákra menni, és akkor Atte szokott csatlakozni hozzám. Szóval egész ideális egyelőre a csapatszellem, remélem ez így is marad.
Mi volt a legjobb, legmulatságosabb sztori, amit a Beast in Black soraiban megéltél?
Nagyon rossz sztori és viccmesélő vagyok, mire mindenki elmond 10 történetet, én még az elsőn agyalok. Ha még eszembe is jut valami, azt sem tudom izgalmasan előadni. Úgyhogy sorry, de most is kihagyom, különben 2 hét múlva se fejeznénk be ezt az interjút :D
Ha a dolgok a nyár közepétől kezdve a tervek szerint alakulnának, akkor mi a menetrend? (Videoklip, nagylemez, turné tekintetében.)
Rég nem titok, hogy készül a harmadik lemezünk, igazából nincs olyan zenekar, amelyik ne lemezt írna, vagy jelentetne meg éppen. De direkt nem hírezünk róla, mert mint ahogy eddig is, a vírushelyzet a jövőben is sok mindent felülírhat. Mi alkalmazkodni tervezünk a helyzethez, nem pedig mindenképp kihozni a nagylemezt. Eredetileg már tavaly év végén megjelent volna, ha nem üt be a járvány. Viszont egy turnéval nem lehet így játszani, szóval abból, hogy novemberben egy Európa turnénk van bejelentve, nagyjából kikövetkeztethető, hogy valamikor az ősz folyamán meg tervezzük jelentetni a harmadik Beast in Black nagylemezt. És ha így alakul akkor igen, klip, lemez, turné stb. lesz a menü. A hozzávalók megvannak, a zöld jelzésre várunk.
Ha minden jól alakul, december 10-én, a Barba Negrában találkozhat veletek legközelebb a magyar közönség. Mennyiben másabb hazai rajongók előtt játszani, mit üzensz a magyar fanoknak?
Én hiszek benne, hogy a turné meg fog valósulni és hamarosan újra hazai porondra léphetek. Nekem mindig különleges élmény az ilyen, de amellett nagyobb a nyomás is, mert több szem fókuszál rám az átlagosnál. Viszont nagyon örülök, hogy a magyarok értékelik a sikereimet, és nem kritizálnak vagy megszólnak emiatt. A magyar fanoknak azt üzenem, hogy kitartás, én hiszek benne, hogy hamarosan vége ennek a rémálomnak, és végre újra láthatjátok kedvenceiteket!
(Szloboda György)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése