Pachmann Péter: Híradós, rocker szívvel!

Amikor ennek a blognak a tartalmán gondolkodtam, elsősorban színészekre és sportólókra gondoltam, mint olyan példaképek, akik rock/metal zene rajongók. Egy beszélgetés során azonban eszembe jutott Pachmann Péter, aki jó néhány évvel ezelőtt a TV2 szilveszteri műsorában Bon Jovit énekelt, és talán, mintha felrémlene valahonnan Metallica is, illetve egy zenekar klipje is beugrott, tehát egyértelmű volt, hogy utánanézek a dolgoknak. Amit találtam, az azonban jóval túlmutatott azon, mint amit Péterről sokan gondolnának, ahogy nap mint nap láthatunk a tv stúdióból, az úgymond, öltönyön túlról. Jelentős sport múlt, tudósítás számos országból, köztük a dél-szláv háború béketárgyalásairól, jelentős írói múlt, regények, novella és szakmai tanulmányok, az egyik regényét színpadra is alkalmazta Béres Miklóssal, két évig tanított gimnáziumban, aktív részvétel zenekari produkciókban.

Szinte nem volt olyan pillanat az elmúlt 30 évben, amikor ne lettél volna aktív szereplője a közéletnek, e mellett apai feladatokról is gondoskodnod kell. Mi adhat energiát ennyi féle dologhoz, amit véghez vittél?

Nagyon örülök, ha így látod, valóban, 1992 óta vagyok rendszeres szereplője akár szerkesztőként, akár műsorvezetőként a híradásoknak. Nyilván kell hozzá valamiféle kitartás, szerelem, maximalizmus, de akárki akármit mond, a munka csak eszköz. Eszköz, hogy az Életünk legfontosabb pillanataiban, például, amikor a gyermekeinkkel vagyunk, amikor szerelmet vallunk vagy amikor headbangelünk egy bulin, azt felhőtlenül és boldogan tudjuk élvezni. Tehát az energiát maga az Élet, az Élet lehetőségei adják a mindennapos médiajelenléthez.

Mikor kezdődött a rockzene iránti rajongásod, hogyan indultál el ezen az úton? Mely zenekarok voltak hatással rád?

Csepeli srác vagyok, külvárosi gyerekként nőttem fel, már alsó tagozatos koromban sokat lógtam az egykori Csepeli Ifjúsági és Szabadidőpark környékén, ahol a rockzene nagyjai a 80-as években az akkori rockzene nagyágyúi léptek fel. Tíz éves koromban itt láttam először az Edda Művek zenekart, na, az örök szerelem lett.

Ha három kedvenc előadót fel kéne sorolnod és három lemezt, amelyek kedvenceiddé váltak, melyek volnának azok?

A magyarok közül az Edda Művek első vagy második albumát említeném, a külföldi előadók közül pedig a Metallica híres fekete albumát vagy az AC/DC Dirty Deeds Done Dirt Cheap anyagát.

Mely koncertek váltak számodra örök emlékké, már amelyiken, mint néző voltál jelen? Sikerült e „megérintened néhány csillagot”, és ha igen, kik voltak azok?

A 2000-es évek elején volt, hogy egy év alatt négy AC/DC koncertre is eljutottam. Stockholmtól Prágáig vagy Berlintől Bécsig. Életem legjobb napjai voltak. Ráadásul Stockholmban, ahol amúgy televíziós forgatás miatt jutottunk el a backstage-be, össze is pacsiztam Brian Johnsonnal, a frontemberrel.

A 90-es években közvetítettél a dél-szláv háború béketárgyalásairól, majd 2017-ben megjelent a Misu háborúja című regényed, ami abban a közegben „játszódik”. A súlyosan beteg kisfiú és édesanyja története az ott látott borzalmakon alapul?

Egy fényképpel kezdődött az egész. Az egyik tömegsír feltárásánál megláttam egy középkorú nőt és egy fiatalabbat, mindketten egy kisfiú fotóját tartották a kezükben, kiderült, a fiú családtag és évek óta azt a bizonyosságot várják, hogy legalább a holtteste kerüljön elő. Az annyira erős mélyütés volt az életemben, hogy valóban regény készült belőle.

 
Miképpen jött az az ötlet, hogy ez a regény monodráma formájában színpadra legyen írva? Működhetne szerinted eme darab musical-ként is?

Nem, musicalként semmiképpen. De a monodráma nagyon sok lehetőséget nyújt egy színész számára, bármennyire furcsán hangzik, jutalomjáték, főleg, ha a történetet nézzük.

Miképpen fér össze a regényírás, a tanítás, a tv-s karrier és a zenélés?

Szerintem az embernek arra van ideje, amire időt szeretne szakítani. Nyilván néha én is elúszom és nehéz összehangolni a dolgokat, de az Élet már csak ilyen.

Az elmúlt időszakban több zenekarral is dolgoztál együtt, gondolok itt a Midlife Crisis-re, a Dr. Rock-ra és az Avantgarden-re. Milyen minőségben működtél közre ezeknél a bandáknál? Várható e még a közeljövőben zenei produkció tőled?

Elsősorban énekesként szerepeltem ezekben a produkciókban. Vendégénekesként, de ez nekem elég. Ők örülnek, ha jövök, én pedig boldog vagyok, ha énekelhetek néhány dalt. A Dr. Rock-ban például óriási flash, hogy az egykori Eddás Zselencz Zsöci-vel vagy éppen az Omega dobosával, Debreczeni Czikivel lehet fenn a színpadon. Tényleg nagyon komoly érzés.

Milyen terveid vannak még a jövőre nézve?

Nincs különösebb bakancslistám, az élet hozza mindig a lehetőségeket, csak észre kell venni. De ha egyet kiemelhetnék, szeretnék a Misuból filmet csinálni. Nagyon boldog lennék, ha összejönne.

Nyújtott e motivációt karriered folyamán a rock/metal zene, vagy csak kikapcsolódás gyanánt szoktad hallgatni a dalokat?

A rock/metál, mint zenei műfaj, nagyon erősen jelen van a mindennapjaimban. Én szerelmet vallani is csak a rockzene hatására tudok, de hogy egy hétköznapi dolgot mondjak, ha reggel indulok a tévébe, a reggeli adás miatt, mindig rockot hallgatok, ha másért nem, hát azért, mert a kávé mellett nagyon erős ébresztőhatása van.

12 évig kosárlabdáztál a Csepel SC csapatában, milyen eredményeket értél el ezen időszak alatt? Mire emlékszel vissza ebből az időszakból szívesen?

Nem volt túl sikeres időszak ez az életemben, az eredményeket illetően. De nagy tanulság volt, mert rájöttem arra, hogy a csapatjáték csak akkor jó, ha mindenki mindent belead. Én ezt a sportolói pályafutásomban nem tapasztaltam. Talán szerencsésebb lett volna, ha kajakozom Csepelen, ahol felnőttem, az egyéni sportban ugyanis csakis magamat okolhatom a kudarcokért.

Van e mostanság az életedben olyan baráti csapat, akikkel rock rendezvényekre el tudsz látogatni és ellazulni, vagy a közéletben betöltött szereped kizárja e az ilyen jellegű szórakozást?

A fiam már 15 éves, vele állandó program például a Tankcsapda vagy az Edda. Nagyon örülök, hogy ugyan nagy a generációs különbség köztünk, de ebben teljesen egyetértünk.

 
A mai zenekarok közül, melyik az, amit szívesen hallgatsz és ki nem hagynád a világ minden kincséért sem, hogy ellátogass a koncertjére?

Maradnék a régieknél, AC/DC, Metallica, Guns ’N Roses. Őket semmi pénzért nem hagynám ki, ha Budapesten lépnének fel. Ma már családapaként nem biztos, hogy külföldre is elutaznék miattuk, de ki tudja. Az Élet szép. Igazán csodaszép, szóval, bármi történhet még.

(Szloboda György)