Szeretném előre bocsátani, a következő interjúalanyom esetleg megosztó lehet, de az a célom, hogy az álarc mögött mindenki megismerje az embert. Aki ismeri a rockzene világát, annak tudatában úgy élnek a rocksztárok, mint óriási nőcsábász egyedek, azonban akadnak kivételek, mint pl. Freddy Mercury vagy Rob Halford, róluk tudjuk, hogy a férfiakhoz is vonzódtak. A rajongók között is vannak olyan srácok vagy lányok, akik inkább a saját neműek között keresik a boldogságot és ezt nyíltan fel is vállalják. Ádám személyében azonban egy olyan embert van szerencsém ismerni és bemutatni, aki a nőimitátorok világában is otthonosan mozog, miközben rajongó lévén, rendszeres látogatója a metal koncerteknek.
Hogyan dőlt el benned, mikor ismerted fel, hogy te inkább a saját nemedhez vonzódsz?
Egész kis koromban tudtam már róla, csak sokáig nem tudtam megnevezni, mi az, amit érzek. Már az óvodában tudtam, hogy valami más. Emlékszem, mindenki azt játszotta, hogy összeházasodik... Tudod, a papás-mamás. Én is játszottam ilyet, de igazából mindig is azt szerettem volna, ha nekem a játékban férjem van és nem értettem, miért nem lehet. Viszont azt, hogy meleg vagyok, viszonylag későn, 20 éves koromban vállaltam fel először egy másik ember előtt.
Voltak kellemetlenségeid másságod miatt?
Hál' istennek soha nem értek atrocitások. A magánéletben nem igazán lehet megmondani, hogy mi a helyzet nálam, egy normálisan kinéző, átlagos, 27 éves srác vagyok hétköznap. A hétvége az más, hiszen akkor átöltözöm, de olyankor taxival közlekedem a lakásom és a bár között, vagy alapból a helyszínen készülök el. A színpadi karakterem nem az utca emberének szól, hanem azoknak, akik eljönnek a bárba és a műsorra kíváncsiak, szóval a 7-es buszon aligha jelentene ez gondot.
Mely zenekarok a kedvenceid és miért?
Rengeteg van! Mind másért állnak hozzám közel, de ha mindenképp ki akarok emelni párat, akkor első helyre tenném az Epica-t, akikért nagyon hosszú ideje rajongok már. Lenyűgöz a kreativitás, és a szélsőségek, amik a csapat zenéjét jellemzik. Illetve másik fő kedvencem Tarja, de kizárólag a szóló munkássága. Ami ugyan nem kifejezetten metál, de őszinte. Ez fontos számomra. Továbbá nagy kedvencem még a Jinjer, Arch Enemy, a Dimmu Borgir, Moonspell, Amorphis, Parkway Drive, Lord of the Lost... Gyakorlatilag estig tudnám sorolni a neveket.
Ha lehetőség lenne valamelyik általad kedvelt énekesnő bőrébe bújni, ki volna az és miért?
Kobra Paige szeretnék lenni, de csak azért, mert a Kamelot-os Tommy Karevik az ura! :D De komolyra fordítva a szót, nem hiszem, hogy bárki bőrébe bele akarnék bújni. 3 éve működöm Drag Queen-ként, azóta gyakorlatilag minden hétvégém arról szól, hogy egy másik bőrbe bújok
Az Alterego klubban láttam először ilyen műsort. Ide egy kedves barátom invitálására mentem el, előtte soha nem jártam még meleg szórakozóhelyen, és igazából nem is vágytam oda eleinte. Végül beleegyeztem, hogy elkísérem őt. Azonnal lenyűgözött és magába is szippantott ez a világ, csak álltam ott és tátott szájjal csodáltam a fellépőket, különösen egyiküket, aki azonnal nagyon nagy hatást gyakorolt rám. Ő Betty Blue, aki egy időben testesíti meg a vadságot és a finom eleganciát egy-egy performansza közben, mindezt megfűszerezve egy sajátos humorral és a rá jellemző, egyedi arcmimikával. Tulajdonképpen az ő hatására dőlt el bennem, hogy Drag Queen szeretnék lenni. Ha nagyon röviden kellene bemutatnom ezt a szakmát, annyit mondanék, hogy női ruhában playbackelünk jellemzően női előadók dalaira. De ez így nem fedné a valóságot. A lényege ugyan ez, de rengeteg gyakorlással és készülődéssel jár ez az egész. A Drag sminket iszonyú nehéz megtanulni! Teljesen át kell formálni az arcot, gyakorlatilag minden más helyre kerül, mint ahol egyébként van. Rengeteget kell játszani az árnyékolással, a szemöldökkel (a sajatunkat el kell tüntetni, és egy teljesen másikat rajzolunk) és a szemsmink sem éppen az 5 perces, boltba szaladós téma. Egy komplett smink elkészítése 2-4 óráig is eltarthat. A testünket is át kell formálni, csípőtöméssel, fűzőkkel... Hogy lágyabb, kerekebb legyen az alakunk. Bár én tömést nem használok, mert nagyon szeretem a hasam, ami miatt elég nagy lett a fenekem. De a pocakom elüntetése nem a legegyszerűbb, és nagyon kényelmetlen. 🙂 Az öltözéknél pedig fontos, hogy látványos és feltűnő legyen. Rendszerint vagy én magam alakítok át egy-egy ruhát, vagy egy varrónő készíti el nekem, az elképzeléseim alapján. A hajakat is magam csinálom, szívesen bíbelődöm vele a szabadidőmben. Régebben inkább egyszerűbb dolgokat készítettem, az utóbbi időben viszont inkább a nagy, tupíros, látványos frizurákat részesítem előnyben, bár még tanulom ennek a technikáját, és még nem tökéletes a végeredmény, de egészen jól haladok vele. Ebből talán kiderül, hogy a látszattal ellentétben mennyire nehéz is ez a szakma, nagyon sok mindenhez kell érteni egyszerre, rengeteg időt és energiát kell bele fektetni, nem beszélve az anyagi vonzatáról, hiszen ez egy meglehetősen költséges foglalkozás. És akkor a lényegről, a dalok kiválasztásáról, a szöveg megtanulásáról és a koreográfiákról még nem is beszéltem, de akkor még hosszabb lenne. Folyamatos tanulás, önképzés, készülődés... 🙂
Milyen dalokat adtok elő és felmerült e benned, hogy olyan dalokat is előadj, ami valamelyik kedvenc metal előadódtól van?
Mindenkinek megvan a saját repertoárja, amivel dolgozik. Az enyém például meglehetősen eklektikus. A paródiától kezdve a keményebb dalokig, többféle stílusból igyekszem merítkezni, sokszor egy műsoron belül is többféle stílust hozok. Természetesen metalt is adtam már elő, az In This Moment - Blood című dalát vittem színpadra. Féltem tőle eleinte, hogy hogyan fogadják majd, hiszen nem igazán illik ebbe a világba egy ilyesmi stílusú dal, végül - amin meg is lepődtem - jól sült el ez a próbálkozás, azóta többször is előadtam már és a közönség is egészen megszerette, a visszajelzések alapján.
Képeken láttam, hogy eléggé extrém módon sminkeled magad, ez általános szokás, vagy esetleg annak hozadéka, hogy extrémebb zenéket hallgatsz, mint általában a többi imitátor?
Mondhatni ez egy bevett szokás. Ezek ugyebár színpadi sminkek, fontos szempont, hogy látványosak legyenek. Bár az én sminkjeim nem is feltétlen számítanak túl extrémnek, de ha mégis, akkor talán egyedül azért, mert indokolatlan mennyiségű csillámport használok. Ha már szép nem vagyok, legalább csillogjak. 🙂 Szeretnek is érte a kollégák. Az öltözőben a hatósugaramban gyakorlatilag minden ragyog.
Olvastam az írásaid közt, hogy szemtanúja voltál egy balesetnek, ahol mindenki elfordította a fejét, te viszont odamentél segíteni, hogyan is volt ez?
Oh igen, ez pont nemrég történt. Egy nénit az orrom előtt gázolt el egy autó. Igazából nem tartom különlegesnek a reakciómat, csak azt tettem, amit a szívem diktált. Sajnos súlyosak voltak a sérülései. A diszpécser utasításait követtem, amíg kiérkezett a mentő, próbáltam megtenni, amit csak tudok. Sokszor gondolok a nénire, remélem, sikerül felépülnie.
Mi volt az utolsó koncert amire elmentél és szerinted mikor mehetünk majd újra normál keretek közt koncertekre?
2019 decemberében, a Female Metal Voices minifesztiválon voltam utoljára, a Dürerben. A két headliner a Leaves' Eyes és a Sirenia volt, sajnos egyikük sem túl sűrű vendég Magyarországon, így nem volt kérdés, hogy ott kell lennem. Fergeteges koncertet adott mindkét csapat. Hogy legközelebb mikor mehetünk koncertre, arra sajnos tippem sincs, elnézve a még most is folyamatosan halasztásra kerülő turnékat, erre nem a közeljövőben kerül sor. De talán a kelleténél borúsabban látom a jövőt, hiszen egy bár résztulajdonosaként személyesen is érintenek a korlátozások, ami jelenleg már nagyon megvisel lelkileg.
(Szloboda György)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése